Kacna Jama 2013
Kačna jama
(Egy kezdő barlangjáró élményei, rövid leírása)
… Utolsó önellenőrzés még a „slósz”-omon a fal tövében közvetlenül a kötél alatt, amikor Lac lekiált, hogy szabad a kötél. Felrakom a mászógépeket. Egy másodpercnyi lélegzetvétel… aztán elkezdek mászni. Sietni kell, minél gyorsabban kellene feljutni a felszínre, hogy az akna bejáratához közeli csörlővel a felszerelésünket tartalmazó bagjeinket felhúzhassuk és a két utolsó emberünk – Cicanac és Bori – is elindulhasson kifelé. Ők azért maradnak hátra, hogy a majd visszaeresztett kampóra felrakják a maradék bageket. Nemrég érkeztünk csak a kijárati aknához, mind kimelegettünk, de ők rövidesen fázni fognak. Sokat nem várhatnak tétlenül egy helyben állva… Mászok. Igyekszek a lehető leggyorsabban. Mászok. Tudom, hogy hosszú lesz ez nekem. Mászok. Lüktetnek az ereim a nyakamban. Mászok. Az első nitthez megérkezek. Átszerelek. Mászok tovább. Próbálok két lábbal a lépőszárba lépni. Mászok. Nem tudom hány perc telhetett el, Lac fényeit már magam felett nem látom. Megállok. A közlekedő fényemmel a saját párámon keresztül - amit minden lélegzetvétel után fújtatok, mint egy sárkány magam körül - mintegy 10-15 méterre látok csak. Ez kevés ebben a barlangban. Felülről sem szűrődik be a napfény a Kačna jellegzetes ikeraknáján keresztül. Éjjel van. Odakint is sötét van. Egy hatalmas, szinte lapos fal az én világom most és azon kívül nincs semmi. A kötél amin lógok a végeláthatatlanba tart felettem és alattam. Mögöttem sötétség és a láthatatlan hatalmas tér. A szívverésemen kívül egyszer csak egy halk furulyaszót hallok. A faltól magam elfordítom. Három kis apró fényt látok messze odalent. A három lány az… a bagek a barlang aljzatján heverve és egy kampó látszik még - szintén bagekkel megpakolva - , ami valahonnan fentről belóg a jelenetbe. Mindez barátságos meleg fénnyel megvilágítva. Én vagyok a páholyban. A végtelen színházteremben csend és sötétség. Rajtam kívül nincs más vendég. Igazán nem is történik semmi. Ez egy néma mozdulatlan jelenet, csak a furulyaszó hallatszik halkan, de tisztán. A ’Godotra várva’ darab jut eszembe utólag erről... Megpihenek közben, már nem fújtatok, a pulzusom is lenyugszik. A lélegzetem szinte elakad. Vannak ott messze ők és én itt magam. Merengésemből egy hang térít magamhoz. Először nem értem. A kép rabja vagyok. Majd mint egy legyet elhessegetem e látványt és másodszorra már tisztán értem a kérdést. A kötél szabad. Ekkor az egyik fénypont átváltozik Böbbé és elindul odalent a kötelem irányába. Magam a fal felé lendítem és mászok tovább, közben kísér az Indulj el egy úton dallama…
2013. szeptember 5.-én, csütörtök késő délután indultunk el Lac Suzukijával négyen ( Lacc, Bori, Cicanac és én) Budapestről a szlovéniai Divača városka felé, hogy a Karszt-hegység egyik barlangját megnézzük. Ott van a karsztkutatás bölcsője. A kis autóban a felszerelések miatt szűken, mégis kényelmesen tettük meg az utat szinte végig autópályán. Talán egy órával éjfél előtt érkeztünk meg a városka mellé, a Divaška jama nevű barlang közvetlen közelében levő táborhelyhez. A Divaška jama barlang a turoni korú mészkőben nem méreteivel, hanem képződményeinek szépségével kelti fel a figyelmet. A táborhelyen cseh ismerőseink szívélyesen fogadtak. Éjfél környékén a másik autónk is megérkezett, benne Gergővel, Leóval, Böbbel, Csabesszel valamint Ábellel. Jó hangulatú társalkodás, ismerkedés és evés-iszogatás kezdődött a két csapat között. A Papp Ferenc Barlangkutató Egyesület pár év óta vendégeskedik a Tomáš Roth vezette többnyire Plánivy cseh csapat tagjaiból álló különítménynél és aktívan kiveszi a részét a kutatásban. Mindenki a másnapra gondolva reményekkel eltelve merült álomba az éjjel.
Másnap, pénteken úgy alakult a terv, hogy akik tőlünk vasárnap kénytelenek hazautazni, azok fognak aznap a legtovább behatolni a barlangba és látni fogják a barlang talán legszebb és egyben legveszélyesebb részeit. A következő nap pedig elmennek egy közeli bontáshoz. Mi pedig – akik ráérnek hétfőig – kezdünk a közeli bontással és másnaptól - kárpótlásul - lent fogunk bivakolni.
Gergő, Leó, Böb, Csabesz és Ábel feladata az volt, hogy eltúrázzanak a barlang ÉNy-i részének térképen is jelölt végpont irányába és vissza, miközben segítettek a cseh barlangi búvároknak a felszerelés szállításában. Ehhez kaptak két csónakot is segítségül. Ez egy olyan barlang, ahol a víz az úr. A Reka nevű folyó a barlangot kb. 3 km-en érinti, nem messze tűnik el a felszínről a Škocjane jame barlangnál majd légvonalban kb. 30 km-nyire jelenik meg ismét és ömlik a Trieszti-öbölbe. Csak pár százaláknyi a felderített hossza a Rekának, amit a föld alatt megtesz és a Kačna által is ismerünk. Emiatt is tartogatt még sok felfedezni valót ez a titokzatos barlangrendsze. Erős esőzések idején a barlang hatalmas járatainak akár a ¾-e is víz alá kerülhet. A jelenlegi száraz időszakban volt a feladata e kis csapatnak leküzdeni a visszamaradt kis tavakat a csónakokkal. Visszaútjukon a csónakokat a 2-es bivak közelében található Ogabno-tónál hagyták. Kb. 16 órás túra után értek vissza a táborba szombat hajnalban. Szombat reggel csak még jobban felcsigázta kíváncsiságomat Csabesz és Ábel lelkes élménybeszámolója a barlangról. A barlang Hojkerjeva Dvorana nevű ágában található szifonon túli merüléssel a cseh búvárok jelentős új részt találtak a hétvégén, aminek térképezése és további kutatása a következő expedíciók feladata lesz.
A húzórendszer és a csörlő (Cicanac képe) Ábel útja le (Leó képe)
A Lac, Cicanac, Bori és én aznap pénteken megnéztük az elsők leereszkedésének pár méterét a Kačnába miközben megcsodáltuk a felette kialakított húzórendszert és csörlőt. Aztán rövid időre meglátogattuk a városka melletti Risnik nevű hatalmas „leszakadást” a tájban.
Risnik ( Cicanac képe )
A Vitkov dihalnik nevű bontás körülbelül a barlang ún. Labirint nevű része felett található. A bontás célja, hogy egy gyorsabb lejutási útvonalat találjunk a felszín és a már említett barlangi rész között. A Reka nagy vízszintingadozásai és az eddigi normál úton való megközelítése a barlang ÉNy-i részeinek komoly expedíciós erőfeszítéseket igényelnek. Egy szerencsés bontás jelentősen megkönnyítené az említett szakasz további kutatását. A figyelmet magára a Reka magas vízszintje idején itt tapasztalt erős huzattal keltette fel. Szóval mi, felszínen lévő magyarok és két cseh (Tomáš és „Polievka-Leves”) ott, aznap bontottunk. Négyen lent, ketten kint voltak és a lenti hűvös miatt cseréltük folyamatosan pozíciónkat. A bontás körülbelül tíz méter mély lehet és pár év óta csak alkalomszerűen folyik benne a munka, ami a nagy távolságnak tudható be itthonról. Fontolgatják a bontás befejezését is. Másnap a - már Kačnát megjárt - Gergő-féle magyar különítmény ezt megismételte és talán visszaadta Tomáš hitét a bontásba, mert ismét jól helyről jött a huzat.
Szombaton elérkezett számomra a nagy nap, életem első barlangi bivakolása. A bivak barlangban alvással, vagy alvás nélküli hosszabb pihenőt jelent. Lac szigorúan csak a legfontosabb dolgokat pakoltatta be velünk a bagjeinkbe. A csőrlő segítségét mi is kihasználtuk és így nekünk sem kellett ereszkedés közben a felszerelésünket is vinni. Létezik két út is le. Az egyik egy kitettebb út - az ún. „Vertical Direct” - kevés megosztással, a másik normál út több megosztást tartalmaz és ezt szokták gyakrabban használni. Mi is az utóbbit választottuk. Az úton lefelé minél nagyobb óvatossággal kell a falakhoz hozzáérni. A könnyen pergő kődarabok veszélyeztethetik az alattunk közlekedő társunkat. Pár méter után érezhetően növekszik a páratartalom. Uralkodó szín a zöld. Egy esőerdő részletének is beillene az a látvány, ami a bejárati szakaszt övezi. Döbbenetes a meredek sziklafalba véset régi lépcsőnyomok és kiálló vasrudak, amik az egykori kutatók lejutását kívánta segíteni egykor. Ugyan csak két jellegzetes „lyuk” látszódik a legtöbb bejárati ikeraknáról készült fényképen, mégis felépítését leírni elég bonyolult. Tulajdonképpen összeoldódott párhuzamos aknák együttese. A mélyére megérkezve – Cicanac bátorító jelenlétével - egy hatalmas, felszínről behordott szerves anyagokkal teli törmelék halmon találtam magam. Innen, de már ereszkedés közben is - az akna alsó szakaszán –feltekinteni a kinti napfényt sejtelmesen beeresztő ikeraknára gyönyörű látvány. Megérkezési helyünktől nem messze a törmelék halom egyik oldalának az alján világháborús sisakok hevernek és egyéb tárgyak.
Az akna fentről való megközelítése (Leó képe) Az ikerakna lentről (Leó képe)
Elindulva a barlang belsejébe – keleti irányba - az ún. Kalvária felé érezhetően alacsony a hőmérséklet. Ez a barlang hideg pontja, ami a bejárati és a barlangi szakasz között található. Itt a hőmérséklet kb. 4-5°C körüli, szemben a barlangban átlagos kb. 10-11°C-os hőmérséklettel. Túrázni ennek a barlangnak a folyosóin és termeiben vegyes érzéseket keltenek. A szórt fénnyel is mindössze egy kis részét látni a terem vagy folyosó falainak. Egy-két baggel megpakolva kisebb-nagyobb „dombocskákat” kell leküzdeni. A lehető legóvatosabban kell közlekedni még ekkor is. A tájékozódást olykor egymástól változó távolságban elhelyezett macskaszemek könnyítik meg és irányítanak minket a legrövidebb útra célunk eléréséhez. Olyan érzése van az embernek, mintha éjjel túrázna egy hegyen, vagy egy idegen bolygón való sétát is valahogy így lehetne elképzelni. A 2-es bivak elérésében olykor biztosítókötelek segítették utunkat. Cseh barátaink az Ogabno-tó közelében bivakoltak, a mi helyünk pedig nem messze – csak pár percnyi útra – volt tőlük. Állítólag az itteni bivakok luxusnak számítanak a többi nagyobb barlanghoz képest. Iható víz, emberi szükségletet elvégző hely és „biztonságosabb,nyugodtabb” hely megvolt - amik talán legfontosabbak - hogy csak párat említsek.
A barlangi mozgásuk útvonala (net)
Aznapi feladatunk előtt - bivakos berendezkedésünk közben még - gyorsan elkészíthető, minél laktatóbb meleg táplálékot vettünk magunkhoz. A Peščena dvorana nevű résznél egy kb. 1 méteres szifontóból kellett volna kirángatni köveket egy majdani merülés előkészítése érdekében, ám elégé reménytelennek tűnt a helyzet. Odaérkezésünkre a csehek már javában dolgoztak a helyszínen. Mi nem is fértünk hozzá a bontáshoz és csakhamar ők is abbahagyták. Az gond a vízen, a köveken a szűk helyen kívül az idő volt. Kevés időnk állt rendelkezésünkre ez alkalomra és a lehető leghasznosabban próbálta azt mindenki kihasználni. Közvetlen közelében volt egy nem túl magas (10-15m-es), de annál tagoltabb és agyagos rétegekkel borított cseppköves kürtő féleség, amit a Lac kimászott, hogy megbizonyosodjon nincs-e folytatása. Egy ilyen feladat nem túl könnyű és elég sokáig is tart. Érdeklődve tanulmányoztuk mozdulatait és módszereit, ám idővel a tétlenséggel és a hideggel kellett nekünk megfigyelőknek megbirkózni. Az idő egyébként gyorsan, észrevétlenül telik ilyenkor. Egyszerűen nincs mihez viszonyítanunk. A bivakunkba visszatérve ismét kiadósan megvacsoráztunk. Szerintem a barlangász lányok a legtöményebb ételeket - élvezettel és sokat - evő nagyon jó alakú női a világnak. A bivak „estére” egy kb. 2,5 x 8 m-es fólián való fetrengéssé, állandó nassolások, rekeszizmot edző röhögések és megszállt pillanatok színhelyévé változik. Majd eltettük magunkat másnapra úgy, hogy lekapcsoltuk a lámpáinkat.
A barlang szépségei közül (Leó képe)
A vasárnap reggelt a kb. 230 m mélységben 5-6 sípszó jelezte és a fejlámpák bekapcsolása. A közérzetem sokkal jobb lett aznapra. Előző nap még nem voltam hozzászokva a barlang feltételeihez : a klímához, a közlekedéshez stb. … Lassú ébredés és ismét egy kiadós reggeli után neki is vágtunk következő feladatunknak. Utunk az Ogabno-tón túlra vezetett, amit a már említett 2 csónakkal tettünk meg. Az Ogabno-tó fontos szerepet játszott a barlang feltárásának történetében a ’90-es évek második felében. Hajdan az itt található szifont átúszva, leszívva majd a „mennyezett” lerobbantásával és így tóvá alakításával tárult fel több km-nyi új ismeretlen rész. Egy hatalmas terem emelkedőjének a végpontja közelében várt a Lacra ezúttal egy ablak megközelítése. A feltételek talán picit még kedvezőtlenebbek voltak, mint előző nap. Végül is egy kb. 50 m-es járatot találtunk, amit még fel kell majd térképezni. Azonban úgy tűnik ez sem kecsegtet továbbjutási lehetőséggel. Kötelességeink elintézésével elindultunk a barlang DK-i ága felé, a Rekához jutalomtúrázni. Egyébként abban a részben térképeztek ill. fotóztak cseh társaink közül páran. Szerencsére nagyon alacsony volt a vízállás és így egészen a Vízesésig el tudtunk jutni. Különös egy világ az odalent. Ott egy folyó a mélyben. Pont olyan mint,ha a felszínen lenne … csak épp örök sötétségben van. Mi pedig ott ültünk, feküdtünk a partján, lógattuk a gumicsizmánkat a vizébe miközben kavicsokat válogattunk. Hatalmas mennyiségű szerves anyag és szemét jut le ide, ami főleg a Rekának köszönhetően kerültek oda. Megismétlem, a vízszintingadozás mértéke elképesztő, ennek bizonyítékai elég egyértelműek odalenn … Ezzel az egyetlen ablak feladattal és túrával az a nap is gyorsan eltelt. Bivakunkhoz visszatérve ismét rövid vacsora és pakolás után már indulnunk is kellett ki a felszínre. Számomra a legemlékezetesebb emlék a kivezető út marad, nem mintha annyira ki akartam volna jönni. Inkább arról van szó, hogy egyre otthonosabban kezdtem magam érezni és a kivezető út változatos kihívásokat nyújtott, amikre már jobban tudtam koncentrálni és kiélveztem a helyzet különlegességét. Párszor mikor megálltunk, hogy bevárjuk a picit lemaradó hátsó embereket lekapcsoltuk a lámpáinkat és abban gyönyörködtünk, ahogy a fényeik halványan megvilágítják a magas járat falát a távolból.
Mindeközben Gergő és Leó csapata vasárnap megnézte még hazaindulás előtt a Divaška jama barlangot és a Rakov Škocian szurdokot. Utóbbi helyen a kiszáradt folyó miatt a barlangos részeken elviselhető átázással keresztül is tudtak gyalogolni.
………
Hétfő hajnalra kisebb eső jött, amit annak ellenére túléltünk a felszínen, hogy sátrainkat a vasárnap hazainduló négy ember magával vitte. Logisztikailag úgy oldottuk meg a hazautat a kis Suzukival öt emberre (Böb mindkét csapattal lent volt és a hazaúton velünk tartott), hogy cserébe minden nélkülözhető dolgunkat előtte egy nappal hazaküldtünk. Dél körül az utolsó csehek kimászását megvártuk a Kačna torkánál majd elbúcsúztunk egymástól. Nem messze, egy hatalmas mészkő fal tövéből nyíló kisebb barlangot, a Bukovnikot látogattuk meg még ezután. Az ebédünket pedig a Risnik peremén fogyasztottuk el indulás előtt. A hazaút hosszú volt és fárasztó, de épségben megérkeztünk Budapestre éjfél körül.
Hétfő reggel a felszínen levő magyarok és csehek , páran már otthon ill. még lent( Plánivy kép )
Barátaink nagyon kedvesek és tenyerükön hordoztak a hétvégén. A barlang is kegyes volt hozzánk. Én megpróbáltam túlélni. Remélem, hogy a későbbiekben sokkal több hasznot fogok jelenteni és ezzel is megtudok valamit majd hálálni azért a segítségért, amit én kaptam. Amit csinálunk nem a veszély keresése. Mindössze gyermekként szeretünk egy furulyával vagy egy rajztáblával napokat eljátszani. Legfontosabb dolognak azt tekinteni, hogy a másikra figyeljünk és ügyeljünk. Felfedezni, alkotni. Mentális és fizikai képességek kellenek oda eljutni, de legfőképpen tisztelet a helynek.
… Mászok. A levegő egyre frissebb. A csörlő egyszer csak elindul. Ez azt jelenti Lac már fent van. Mászok. Nem tudom, hogy vajon már a szabad ég van-e felettem vagy csak egyszerűen nincsenek csillagok. Böb fényeit olykor magam mögött mélyen megpillantom és pár szót is váltunk. Pár növény jelenik meg a falakon. A csörlő hangja a furulyaszót egyre jobban elnyomja. Fentről fény világítja meg a sziklák, bokrok körvonalait. Már nem is kell a kötélen lógnom, lépkedek. Nincs messze a csörlő. Pár méter már csak fel. Nehezemre esik, de inkább még akasztok mindenhova. Lépkedek fel. Nagyon melegem van, szomjas vagyok és bármit megennék. Felérek. Lac mindössze rövidgatyában van és … párolog minden porcikája. Görcsösen markolja és tekeri a csörlőt, szemében eltökéltség. Pillanatra megtámaszkodok tátott szájjal. Tekeri megállás nélkül. Egy pokoli mozgatórúgót tudnék így elképzelni megtestesítve csak. Meg nem áll. Pár cuccot leveszek magamról és beszállok a tekerésbe. Időnként az akna felé pillantunk, pedig tudjuk nagyon messze van még a vége. Hamarosan Böb is felér. Ő is csatlakozik. Felvátva tekerünk. Még egy adag sem jött fel és vagy két forduló még lesz … ugyhogy csak tekerjük…Szlovénia, Kačna Jama, a világ végén eldugva, egy lyuk szájában, éjjel fél kettőkor mi így nyaralunk…..
További fényképekért kattints a képre:
Gordos Erik
