2021.06.19-21 Pénz-pataki-víznyelőbarlang
BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ
Esemény: Nyári Pénz-pataki bontás
Helyszín, időpont: Pénz-pataki-víznyelőbarlang, 2021.06.19-21.
Esemény jellege: kutatás
Az esemény célja: Egy ígéretes oldalfolyosó bontása
Résztvevő PFBKE tagok: Csepreghy Anna, Vági Alexandra, Vági Domonkos, Nagy Edit, Marosvári Etelka
Résztvevő külsős személyek: Csepreghy Ferenc (Csaszi), Nagy János, Hegedüs Panna
Összefoglaló:
Viszonylag kompakt bontó akcióra készültünk, így szombaton kora délelőtt érkezett meg a csapat a barlang bejáratához közeli parkolóba. Rögtön öltöztünk is, és indultunk a víznyelőhöz.
Ugyan a felszínen baráti 30-35 fok uralkodott, a barlangban ez hamar elképzelhetetlennek kezdett tűnni. Az overallok átázásával párhuzamosan fáztunk egyre jobban. Erre szerencsére megoldást jelentett a bontás, hamar kimelegedtünk.
Először két helyszínen bontottunk. A Soviniszta-átjáróban klasszikus, vödrözős-lapátolós-iszapolós volt a munka. A másik bontási helyszín a Jutka-kürtő alatti oldalágban volt, itt lehetőség volt kevésbé ortodox bontási módszer kipróbálására is: Csaszi egy fentebbi szakaszon a patakba helyezett slagot vezetett le egészen a bontási pontig, így lapátolás helyett vízzel fellazított, apró kavicsos hordalékot kellett továbbítanunk a főág felé. Ez utóbbi módszer meglehetősen hatékonynak bizonyult, ezért a nap végére az egész csapat erre koncentrált, főleg, mivel a Soviniszta-átjáró elkezdett vizesedni, még kellemetlenebbé téve a vödrözést.
Az oldalág bontásának hatékonysága nagyon fellelkesítette a társaságot. Ugyan egyelőre viszonylag rövid szakaszról van szó, de mivel kanyargós, az üledék továbbítását több ponton segíteni kellett kéziszerszámokkal, vagy jól bevált taposó stratégiával. Bontó teamünk külsőleg hamar hasonlítani kezdett egy kondányi dagonyában fetrengő vaddisznóra. Etelka úgy igyekezett orvosolni a dolgot, hogy időnként a nyakunkba locsolt egy kis vizet a slaggal (természetesen véletlenül).
Edit ruhája volt a legvékonyabb a társaságban, ezért egy arra járó túrázó társasághoz csapódva távozott délután. A csapat további része körülbelül délután hatig bírta a gyűrődést, addigra mindenki átázott-átfázott.
Kiérkezést követően ráérősen öltöztünk a barlangbejáratnál, a patakban átöblítettük az overallokat, amelyek így visszanyerték az eredeti piros színüket. Ki-ki kedve szerint otthonról hozott sütivel/sörrel készült rá a táborhelyig való sétára. Ezalatt többször megpillantottunk egy arra kíváncsiskodó rókát. Nem sejtettük, hogy a csapat nemezise mutatkozik be épp; még aranyosnak tűnt. Az ellenünk irányuló terrorcselekményeit lejjebb olvashatjátok.
A táborhelyen ráérősen megvacsoráztunk, majd Csaszi, Domi, Szandi és én levezetésképpen rövid térképezésre indultunk. Egy felszíni térképezési ponthoz viszonyítva szerettük volna bemérni a barlang bejáratát. A vártnál hosszabb ideig tartott a művelet, különféle technikai nehézségek miatt. Irigykedve gondoltunk a tábortűz mellett lustálkodó többiekre (pedig, ha tudtuk volna…)
Másnap reggeli után ismét overallt öltöttünk, és elindultunk a Jutka-kürtő alatti oldalághoz. Pár óra bontás után úgy döntöttünk, ennyi dagonyázás elég volt a lelkünkben élő malacnak, összeszedtük az eszközeinket, és kifelé indultunk. Mivel hamarabb értünk ki a vártnál, még volt időnk alaposan tisztára mosni a cuccainkat, és a táborhelyen kényelmesen semmit tenni indulás előtt.
Naplemente környékén búcsút vettünk a Bükktől, és hazaindultunk.
Ahogy kifordultunk a műútra kocsival, „kedves” ismerős kocogott szembe a padkán: A Róka. Épphogy csak nem integetett.
Dr. Csepreghy Anna
A barlang bejárata közelében és a Róka (Panni és Edit képe)
Közös kalandjainkról Edit számol be:
2021 júniusában Csaszi vezetésével látogattuk meg a Pénzpataki víznyelőt néhányan a PF-ből. Én első alkalommal ereszkedtem le, sajnos öltözékem kevésnek bizonyult a helyi viszonyokhoz képest, hamar lilára fagytam bontás közben. Egy másik csapattal ki tudtam jönni hamarabb a felszínre, visszatértem a táborhelyünkhöz.
Míg a többiek kiérnek, belakom a tábort, volt időm a napon kényelmesen tollászkodni, ruháimat szárítani. Derékalj felfúj, kávé lefőz, keksz kikészít, könyv elővesz. Egyik száradóruhafordítós sétámból visszatérve meglepődve látom, hogy egy kis vörös bitorolja a helyemet, fejét a Győri édes zacskójába beledugva két pofára zabálja a kekszemet. Rákiáltottam, szép szemével szemrehányón rám nézett, majd kicsit arrébb oldalgott. De ez csak a beetetés volt. Hamarosan egy reggelig tartó eszelős rókatánc vette kezdetét. Félelemérzet nélkül rontott felém, hol a szendvicsemért loholt, hol az ásványvizem kapta fel, egyre dühödtebben vinni akart valamit. Érezte, nem vagyok rá veszélyes. Mígnem felkapta a KISHÁTIZSÁKOM, benne a barlangban lévő csoporttagok irataival, pénztárcáinkkal, slusszkulcsokkal. Ez felszította harci kedvem, utána vetettem magam, visszaszereztem a zsákom, megmentettem az értékeket. Felszerelkeztem egy nagy bottal is, készülve az ellentámadásra, mely nem maradt el. A csata ezen részén segítségemre sietett egy eddig csak kedélyesen telefonján meccset néző, sörözgető, néha körbeszemlélő úr is, (akiről kiderült, hogy régről ismerősök a komával, sőt jóbarátoknak nevezhetjük őket, mivel az úr rendszeresen piknikezni járt a parkolóba, és kölyökkora óta etette a rókát). Az úr hozzávágott egy farönköt a jószághoz, majd én is kupán vágtam rókaverő botommal nagy lelkiismeret-furdalások közepette. Elkullogott.
Ekkor megérkeztek a többiek. Miután lepakoltak, rendbe szedték magukat, néhány szóban felvázoltam az addig történteket, mire számítsanak, ne hagyjanak kint semmit, mivel ravaszdi ellenfelünk hamarosan visszatér. Szemükben láttam a kételyt, nem lehet az akkora ellenfél. Hamarosan besötétedett, lobbant a tűz, sercegett a szalonna, pohárba került, mi oda kívánkozott. Apró lábak futása zörgött az avaron, hátulról, erdő felől rohanva támadott hátba minket, próbálkozott újra és újra. Ádáz szelleme senkit nem kímélt, autó alól elcsente, majd elvonszolta Panni kisbegjét , szétrágott zsinórral , pár méterre a tábortól találtuk meg. Bebújt a sátorkülső alá, tappancsnyomokat hagyva a belsőn bejutni próbálkozott, majd éjszaka meg is rágta azt. Tébolya ragadós volt, Eti és Janó cselt eszelt ki, csapdát állítottak, virslicsalival, sörösdoboz kolompot akasztva rá, halljuk, ha ráharap a vad. Feszült csendben, lámpákat leoltva ültünk a tűznél, Janó jobbján kikészítve a botja, ugrásra készen, ha zörren a kolomp. Vajon rókát fog-e? Kolomp zörren, Janó ugrik… megbotlik, botjába dől, jajszó hagyja el ajkait,hörög. Eti, fegyvertársa a csatában, mellé térdel, bátorítja. Janó elhaló hangját alig hallani: "Menj, Eti, hagyj itt engem, kapd el a rókát!" De addigra Vulpes vulpes elinalt, nem tudtuk tőrbe csalni.
Éjszaka már csak néhány atrocitást követett el: Csaszit megpróbálta kifordítani a függőágyából, a kukát teljesen szétbontotta, az éjjeli pisilőkre a frászt hozta a semmiből megjelenő, zölden villogó szemeivel.
Tanulság: kuka mellé nem jó sátrat verni, víznyelő barlangba ne menj neglizsében.
Nagy Edit
