2020.10.22-25 Alsó-hegyi zsombolyozás
BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ
Esemény: Alsó-hegyi zsombolyozás
Helyszín, időpont: Alsóhegy, 2020.10.22-25
Esemény jellege: barlangi túra, felszíni túra
Az esemény célja: Beszerelés gyakorlás, laza barlangászós hétvége
Résztvevő PFBKE tagok: Kovács Márton, Markó Gábor, Nagy Alexandra, Vági Domonkos, Marosvári Etelka, Csepreghy Anna
Résztvevő külsős személyek: Hegedüs Panna, Imrefi Ildikó, Molnár Balázs
Összefoglaló:
Mivel a nyári megszokott „nagy” barlangász akciók elmaradtak, többen éreztünk késztetést valamiféle hétvégi akcióra. Számomra külön indok volt még a kötélpálya beszerelés gyakorlása, mivel nemrég vettem részt a T2 tanfolyamon. Ezen kívül úgy gondoltuk, hogy jólesne egy kis hangulatos felszíni túra és tűzrakós-sütögetős sátrazás.
Az engedélyeket viszonylag későn kértük meg, de szerencsére a Aggteleki Nemzeti Park gyorsan dolgozott, és a látogatni kívánt barlangok jó részére meg is kaptuk az engedélyt.
Két autóval terveztünk leutazni Szögligetre, az egyik csapat csütörtök délutáni/esti indulással még az éjjel fel is túrázott (volna) Alsó-hegyre, a másik csapat pedig pénteken reggel indult. Ez annyiban módosult, hogy a hosszú hétvége miatt a városból kiözönlő populáció jelentős forgalmi dugót okozott, így a csütörtök esti csapat (engem is beleértve) éjfélre ért csak Szögligetre. Az esti túrát így elhalasztottuk, szerencsére egy másik barlangász csapat szállt meg azon a hétvégén Vass Imre házban, ahová bekönyörögtük magunkat. Így luxus körülmények között (sparhelt-fűtött szoba, áram, folyó víz és ágyak) töltöttük az első esténket.
Másnap délelőtt felpakoltuk a hátizsákjainkat (közcuccal, három napi vízzel súlyosbítva), aztán miután megemeltük őket, megkérdeztük egymást, hogy nem megyünk-e inkább haza… Végül jó mazochistákhoz illően nekiindultunk az emelkedőnek. A cél az volt, hogy a napba még beleférjen az Almási-zsomboly beszerelése a túra után.
Indulás előtt Panka, Panni és Eti ill. hangulatos ősz (Kovács Márton és Imrefi Ildikó képe)
Kissé ködös, de hangulatos őszi időben túráztunk fel a szabó-pallagi házhoz, ahol engedélyt kaptunk a sátrazásra. Az erdő abban a bizonyos mágikus őszi aranyszínben pompázott, a talajon pedig ezrével nőttek a különféle gombák, egy-kettő egészen különleges színben vagy formában (pl. lila pókhálósgomba, korallgomba). Páran közülünk konyítanak valamennyit a gombákhoz, az őzlábgombák tekintetében konszenzusra jutottunk az ehetőség tekintetében, és elhatároztuk, hogy később szedünk majd belőle.
A szabó-pallagi háznál még egy barlangász csapat sátorozott. Mikor megtudták, hogy kezdő beszerelő vagyok, többen lelkesen eljöttek az Almási-zsomboly bejáratához, ahol sörrel a kezükben kéretlen, többségükben egymásnak ellentmondó tanácsokat adtak. Természetesen minél több tanácsot kaptam, annál lassabban tudtam haladni, és annál jobban szórakoztak a többiek.
Végül lejutottunk a barlangba, ahol a majomhíd szerelésével hosszasan elbíbelődtem. Így mire kiértünk, már sötét volt, és a köd is megsűrűsödött. Fejlámpával, gótikus horrorba illő hangulatú erdőn át sétáltunk vissza a táborba. Közben összehasonlíthattuk a különféle baglyok által kiadott hangok közti különbségeket, illetve hogy melyik ad leginkább hozzá a horror-feelinghez. A rezidens bagolyhang-szakértő Balázs volt.
Este a tűznél sütögetés, egyéni mértékű alkoholizálás és kellemes, gitárral kísért éneklés volt a program. A Budapesten megálmodott hangulat valóra vált.
Másnap lusta reggelizést követően az Őz-zsomboly felé vettük az irányt. Aznapra még a Banán-és Kifli-zsombolyt terveztük meglátogatni. Markó Gábor korábban jelezte, hogy esetleg csatlakozna hozzánk. Sajnos térerőt csak nyomokban találtunk a környéken, így csak egy SMS-t tudtunk neki küldeni, hogy hova tervezünk aznap menni, és reméltük, hogy megtalál minket.
Az Őz-zsomboly beszerelését Domi végezte, így én is kipróbálhattam, hogy milyen jó szórakozás kéretlen tanácsokkal összezavarni a másikat. Közben a felszínen izgalmas filozófiai társalgás alakult ki, többek között a tehenes gumicukrokról (valójában üszők voltak, kifejlett tőgy és egyéb szervek hiányában), illetve az extrém túrázás széles körben elérhetővé válásának következményeiről Kovács Márton professzor szerint. Rá kellett viszont jönnünk, hogy a zsombolynak különleges az akusztikája, és szegény Szandi már jó ideje kiabál lentről, hogy szabad a kötél; kárpótlásul kapott egy fél sportszeletet. A másik fele felfelé jövet gusztusosan beleolvadt Ildi overalljának zsebébe.
Banán-zsomboly körüli társaság (Markó Gábor képei)
Miután mindenki megnézte az Őz-zsombolyt, áttúráztunk a Banánhoz. Útközben Markó Gábor misztikusan materializálódott az egyik útmenti töbörből. A kölcsönös örvendezés után beszereltem a Banán-zsombolyt. A barlang meglehetősen szűk bejárata aggasztotta néhány túratársunkat leférési szempontból, de nagy örömükre nem csak be, de ki is fértek végül.
Végül a Kifli-zsombolyt nem néztük meg, mert elkezdett szemerkélni az eső, Eti viszont gyorsan lemászott egy ismeretlen, frissen bontottnak tűnő barlangba, ami kb. nyolc méteresnek bizonyult.
Visszafelé megejtettük az eltervezett őzlábgomba-gyűjtést. Elképesztő mennyiség nőtt belőle útközben, így finnyásan kiválogathattuk a nekünk legjobban tetsző darabokat. Így a vacsora a „gasztrodzsihád©” jegyében telt; az instant levesbe őzlábgombát főztünk, Eti és Panka pedig megalkották a bagolyburgernek elnevezett kulináris különlegességet: két őzlábgomba-fej összefordítva, közte szalonna és sajt, nyílt tűzön grillezve.
Vasárnap reggel kitartó, áztató esőre ébredtünk; így az aznapra tervezett kis zsombolyok meglátogatása ellen döntöttünk. A lefelé indulással is vártunk, ameddig lehetett. Ebben az esetben aki későn kelt, aranyat lelt, mert mire végül rávettük magunkat az indulásra, elállt az eső.
Összességében jó hangulatú, laza hétvége sikeredett, pont, ahogy szerettük volna. Néha ilyen is kell.
Dr. Csepreghy Anna
