2020.01.17-21 Canin, Sisma kutatás
BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ
Esemény: Sisma kutatás
Helyszín, időpont: Olaszország, Canin-fennsík, Sella Nevea, 2020.01.17-21
Esemény jellege: kutatás
Az esemény célja: térképezés, kutatás
Résztvevő PFBKE tagok: Csepreghy Anna, Nagy Alexandra és Vági Domonkos
Résztvevő külsős személyek: Kunisch Gyöngyvér, Pusztai Klaudia, Rehány Nikolett, Katona József, Kun Botond és Kunisch Péter (Közös akció, nem PF szervezés)
Összefoglaló: Sisma térképezés, tanuljunk meg rendes alpesi barlangban létezni, kürtőmászás, meg valami amit Botiék csináltak.
2020.01.17
Indulás este 6-kor Budapestről egy szépen megpakolt mikrobusszal, Ausztriában leintés, vámvizsgálat, migráns keresés, amit a bageket látva hamar feladtak… Érkezés éjfél körül a felvonó melletti parkolóba. Itt találkoztunk a másik csapattal, akik egy külön autóval érkeztek még beszélgettünk kicsit majd beköltöztünk a régi felvonó épületébe éjszakára.
2020.01.18
Reggel 8 körül ébredtünk. Ébresztőre nem nagyon volt szükség, hiszen eddigre már megérkeztek az első síelők is, akik a fejünk mellett sétálgattak.
ébredés a régi felvonónál
Ennek örömére mi is neki álltunk a napnak reggeli, kávé, öltözködés, ki hogy szereti aztán szépen elindultunk az cuccainkkal a felvonóhoz. Nemsokára megérkeztünk a Gilberti-házhoz ahol egy gyors megbeszélés után 3 darab 3 fős csapatra osztottuk fel magunkat, akik majd terv szerint két-két órás csúszással követik egymást.
Domi, Szandi, Josi és Niki,Boti Panni csapatai
Kagyó, Tapsi és Klaudia
Ameddig az első csapat (Boti, Panni, Niki) elkezdett öltözni majd elindult lefelé a fent maradt csapat kényelmesen megebédelt a hüttében. A második csapat (Josi, Szandi, és Én) dél körül indultunk el. Az első csapatot még a bejárati szakaszon, a 60m-es akna előtt értük utol. Itt derült ki, hogy amíg mi ebédeltünk és lazítottunk a hüttében, addig az első csapat a jeget vájta a barlang felső nagyjából -2℃ hőmérsékletű részén. Már mi is rendesen benne voltunk a fázásban, amikor az 50-es akna alján az utolsó csapat (Kagyó, Tapsi, Klaudia) is utolért minket. Azonban nem kellett már sokat várni a hidegben, hiszen Boti átlyukadt az utolsó jégdugón is így kis csapatunk innen már akadálytalanul folytathatta útját az ezen a szakaszon még mindig fagyott barlangban. Hamarosan el is érkeztünk a nap fénypontjához a 280-as aknához. Az elején lassan haladtunk, majd ahogy elértük a bugyit és kinéztünk a peremen elénk tárult a szédítő mélység. Az akna legalján Szandi bage elszabadult, de szerencsére 2 méternél nem járt magasabban így egy tompa puffanásból származó ijedséget leszámítva nem történt semmi. Ezután már különösebb események nélkül értük el a bivakot, ahol már csak meg kellett főzni a jól megérdemelt smack levest.
2020.01.19
Reggel ébresztő, reggeli, wc túra a kötélen, disto kalibrálás ééés már úton is vagyunk térképezni. A csapatunk PF-es különítmény: Szandi, Panni, Domi. Ekkora barlangot még egyikünk se térképezett, de nekem nincs hiányom önbizalomból, úgyhogy gyorsan ki is neveztem magamat a térképezés vezetőjévé. Az Emőke traverz fölötti aknatalpról-az Eredendő Bűn hasadéka utáni aknáig tartott a térképezés. A munka első szakasza jó ütemben haladt, felosztottuk egymás között a feladatokat és nemsokára már egészen olajozott módon zajlott a mérés. A nap második felében értük utol Kagyóék csapatát, akik kürtőt másztak az Eredendő bűn feletti részen. Itt egy apróbb fennakadás következett az amúgy kiválóan végzett mérésben, ugyanis elfelejtettem külön mappát csinálni a pda-n a mérésünknek, amit a PocketTopo nem szeret ezért gyorsan össze is keverte egy másik méréssel, ami már korábban benne volta mappában. Szitkozódás, felelős keresés, majd néhány mély levegő vétel után megegyeztünk abban, hogy habár az adatok menthetőnek tűnnek, mégiscsak jobb lenne újra felmérni a napi szakaszt egy megfelelő file-ban. Ezt is tettük. Viszont valamit mégiscsak tanultunk napközben ugyanis visszafelé már feleannyi idő sem telt el, mint először, mire visszaértünk az akna talpon lévő 0. pontig.
egy kép valahol cuccolás közben a barlangból és kürtőmászás alsó része
„Klau, Boti, Josi a Laricetto Sala da The elnevezésű termében kezdtek mászni egy kürtőt, mely a hosszúkás terem, beérkező meanderrel szemközti végén található. Harminc méter mászás után vas és idő hiányában abbahagyták a mászást, amiből még föllátni kb. húsz métert, egy meander kanyarodó formája bontakozik ki. Sajnos meg kellett állapítsák, hogy a beépített kötelek ezen a szakaszon is cserére szorulnak.” (Kagyó, 2020)
A bivakban közös főzés következett majd, megbeszéltük a térképezés másnapi célját. Amikor ezzel is elkészültünk mindenki bemászott a hálózsákba. Az utolsó csapat azonban még nem ért vissza, így alvás helyett már készültünk lelkiekben a mentő akcióra, de végül nem volt rá szükség, 2 körül ők is befutottak.
2020.01.20
Reggel a nap a szokásos módon indul, kicsit talán fáradtabban, de ugyanolyan lelkesen. A mai nap első feladata visszajutni oda ahol tegnap este abbahagytuk a térképezést, sok lazahídon és egy eléggé viharvert kötéltagon keresztül vezet az út. Ez nem túl biztató, de Botiék csapata estig, mire visszafelé jövünk, ki fogja cserélni. Közben kis csapatunk elérte a tegnapi utolsó felvett pontot és folytatjuk a mérést. A mai terep változatosabb, emelkedők majd lejtő következik, és hamarosan kiderül, hogy utunk egy kis vízesésben folytatódik felfelé. Kapucnit fel és irány a víz alá, ki jobban ki kevésbé ázik el de igazán vizes senki nem lett. Innen a mérés a „GSZ-hasadékban” folytatódik. Szűk, borsóköves, és nehéz úgy mérni, hogy nem tudom felemelni a fejem, de semmi baj hamarosan egy aknába kell érnünk ahol majd kényelmesen el fogunk férni. Az akna beszállás meg is van kötél viszont sajnos még nincs benne. Itt arra jutunk, hogy ismeretlen helyekre ahova kötél kéne, lemászni veszélyes, ezért megjelöljük az utolsó pontot ameddig eljutottunk és lassan elindulunk visszafelé.
Visszafelé menet Tapsi már messziről kiabál, hogy nehogy tovább menjünk, hiszen a kürtőmászás eredményes volt és átjutottak egy újnak tűnő részbe. Mostanra már lendületben vagyunk, így hamar kézbe kerül a disto és már mérünk az új szakasz felé mászva. Fent a peremen nem lehet tovább mászni, mert nincs elég kötél, ha csak nem magunk alól szedjük ki, ezért csak körbe mérünk fentről. Amit látunk és mérünk, az nagyon ígéretesnek tűnik. Magas és széles meander kanyarulat tárul elénk és a mérések szerint nem ismert részek felé kanyarodik. A felfedezést némi csokival és meleg levessel ünnepeljük, majd csoportkép készül. Tovább menni sajnos nem tudunk meg aztán késő is van, így lassan elindulunk visszafelé. Lefelé menet kiderül, hogy azt a bizonyos viseltes utolsó tagot Botiék csapata nem cserélte ki, így nagyon lassan és óvatosan haladunk lefelé a kötélen és közben hallgatjuk, ahogy recseg. Az idősebbek mondják, hogy ez még bírni fogja és igazuk is van, úgy tűnik, mert gond nélkül földet ér mindenki. Másnap viszont baggel együtt fogunk ugyanitt jönni ezért reggel az elő csapatnak mindenképp cserélnie kell majd ezt a kötelet.
Kicsit aggódtunk nem történt e valami a bivakban maradt csapattal, ami miatt nem tudtak napközben eljönni a kötelet kicserélni, de hamar kiderül, hogy jól vannak csak a tegnapi végpont túrában fáradtak el, ezért ma főleg pihentek és a bivakban takarítottak. Este vacsora után felfedezés beszámoló és szociális program, előkerülnek a bagek mélyéről az alkoholos italok meg mindenféle rágcsa. Megbeszéljük a reggeli indulás, ami nagyon korán lesz és a csapatokat. Újabb csoportkép következik majd, ahogy telik az idő szépen szivárognak el a fáradt barlangászok a hálózsákok felé.
bivak élet
2020.01.21
Korán van. Értettem én hogy ez lesz, amikor tegnap még a Jagert ittuk, de na. Azért Pannit még fél 4kor visszaküldjük aludni, 6-kor viszont már kelni kell és hamarosan indulni. Kifelé fárasztóbb, de azért haladunk felfelé. Először ott érzem a pihenő igényét, amikor a 280-as aknában először visszanézek és nincs alattam 35 méternél több. Semmi baj, egy csoki is már futok is tovább. Mire elérem a bugyit addigra azért eléggé elfáradtam, időm viszont lesz pihenni, mert ameddig Szandi és Boti is felér és legalább 10 perc el fog telni. Utolértek. Az indulás a pihenő után elég nehézkes, de lassan megint lendületbe jövök ez tart is egészen az akna feletti szakasz elején a jeges szorítóig. Itt nagyjából egy óráig tartott ameddig 3-an átjutottunk egy 5 méteres szakaszon. A falakra nem lehet támaszkodni, felfele kéne mászni, de a bag húz vissza. Viszont, ahogy ezt magunk mögött hagytuk már csak egy nehézség következett, ami megint az 50-es akna aljában ért minket. Ismét befagyott a mostanra fejünk felé került kötél, de az első csapat már bontotta a jeget, mire a mi kis csapatunk odaért. Innen már sima utunk volt a felszínig.
Délután 3 óra körül értünk a felszínre, agyagosan, izzadtan és teljes slószban. Kint sütött a nap és csillogó-villogó felszerelésben síelők húztak el a barlang szája mellett. Miután Szandi is felszínre ért és befejezte a sznob síelők megvetését elindultunk átöltözni, mert a felvonók már nem jártak sokáig.
Átöltöztünk a Gilberti-házban, majd futottunk a 4 órakor induló utolsó felvonóhoz. Végül annyira gyorsak voltunk, hogy a csapat fele az utolsó előtti felvonót is elérte. Már ült benne egy párocska szépen elterpeszkedve, minket ez nem zavart meg különösebben gyorsan bedobáltuk melléjük a csomagjainkat majd mi is betömörödtünk a fülkébe. A felvonónál kötelező csomagos kép majd séta az autókhoz. Ezután még egy közös kávézás majd búcsúzkodás és elindultunk haza.
Domi, Panni, Szandi, Niki, Tapsi, Kagyó, Boti és Klaudia
Hazafelé volt megint ellenőrzés ezúttal az olasz-osztrák határon. Reméltük, hogy a szimpatikus határőr szeretné szétpakolni a használt wc-papíros csomagot. Erre végül nem került sor pedig megérdemelte volna. Még volt némi nehézség az éjfélkor zárva tartó 0-24 benzinkútnál a tankolással. De fél 1 után már otthon voltunk.
Vági Domonkos
