2019.07.27-08.10 Montenegró
BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ
Esemény: Montenegrói magyar kutatótábor
Helyszín, időpont: Lovćen Nemzeti Park, Njeguši, Montenegró; 2019.07.27-08.10
Esemény jellege: barlangi túra, felszíni túra, kutatás
Az esemény célja: eddig talált nagy barlangok további kutatása, új igérkező karsztobjektumok keresése
Résztvevő PFBKE tagok: Nagy Alexandra, Vági Domonkos, Tarczi Zsófia és Izápy Viktor
Résztvevő külsős személyek: Ez nem PF-es akció, nincs külsős személy, több tucat magyar barlangász volt kint...
Összefoglaló:
2019-ben is volt nyári kutatótábor Montenegróban.
Mi az első szombaton este érkeztünk meg, a tábor már állt mire odaértünk. A nóták már csendültek is, a sátorból is remekül lehetett élvezni a koncertet.
Másnap még pakolás, minden a helyére került. Szépen lassan készülünk a Duboki beszereléséhez összeállítani a bageket. Éppen a köteleket daraboljuk, amikor hatalmas dörej és csörrenés. Hirtelen feltámadt a szél. A raktársátor összecsuklott, a központi sátor teteje elszállt. Szalad mindenki, menteni próbáljuk a menthetőt. Minden felborult, elázott, összetört, kiborult. Ketten megsérültek, de szerencsére nagy baj nem történt. Szépen elpakoltunk. A sátor lábait is sikerült visszahajtogatni. A ponyvát is sikerült újra kifeszíteni. Több órás pakolás, majd úgy döntöttünk elindulunk a Dubokiba a telefonkábelt leellenőrizni, kipróbálni. Alább is hagyott az eső, elmentünk a sátrunkhoz felöltözni. Majd újra rákezdett. Annyira esett, hogy a sátorból sem volt értelme kilépni. Ott vártuk, hogy kicsit megint lecsendesedjen. Újabb csörrenés. A központi sátor megint elszállt. Gyorsan kiszaladtunk, látjuk, hogy már a mentőládával futnak. Megint nem úsztuk meg személyi sérülés nélkül. A tartóoszlop borult János fejére. Szakszerűen ellátták, kórházba szállították, összevarrták. Szerencsére „csak” felületi sérülés volt. Közben elkeseredve állunk a károk felett. A kocsma volt az egyetlen, ami megmaradt. Mindenki egyre gondol. IGYUNK! A második körben elszakadt a ponyva, nem sok remény volt újra felállítani. Azonban mindenki új erőre kapott, és ismét neki álltunk a táborállításnak. A felázott talajba cöveket verni esélytelen volt, de egy-két autóval helyettesítve, a ponyva ismét ki lett feszítve. Egy szó, mint száz a tábor áll (3.0)!
Második nap sikeresen elindultunk a Duboki-ba, messzire ugyan nem jutottunk, az esőzéseket követően már jóval a Nagy-terem előtt vízesés állta utunkat. Hamar visszaértünk a táborba, az előrejelzéseket nézve a programunk újra táborbontás és állítás volt. Megelőzvén a bajt, inkább előre elpakoltunk mindent, nehogy még egyszer sérülés történjen. Azonban ezúttal vaklárma volt. Este mindent visszapakoltunk.
Következő nap nekiindultunk szerelni a Duboki következő szakaszát. Még mindig sok volt a víz, de már járható volt. Másnap sok-sok marketinget követően elmentünk térképezni a „legnagyobb”, „legszebb”, „legkényelmesebb” barlangba, a Kaszásba. Bár már a hét végére akkora járatok kerültek feltárásra, hogy már állítólag tollas mérkőzést is lehetne lent folytatni, már ha létezne akkora ütő, ami leférne oda.
A következő nap megérett a fürdésre. A szagoktól vezérelve lementünk a tengerhez. Pénteken folytattuk a Duboki beszerelését, leértünk a szifonig. Ugyan ha minden igaz, utána szükség volt a kötélre új részek feltárásához, de gyakorlásnak jó volt. Este szülinapi buli és nemzetközi koncert tombolt. Szóltak a magyar, angol, szerb, szlovák, orosz nóták.
Utolsó nap térképezni mentem Jujuval és Zudival a Jegesbe. Egy jó pár óra méricskélés után az egyik jobbkanyarban a Disto meg volt győződve, hogy balra kanyarodunk. Akárhányat mértünk mindig mást mutatott. Mértünk onnan ide, innen oda, de sehogy sem stimmelt. A helyzet annyira nem zavart meg minket, Juju inkább a szemének hitt, és mentünk tovább. Reménykedtünk benne, hogy ez csak egy pillanatnyi elmebaj, és nem lesz haszontalan az egész napos mérés és rajzolás. Elérkezett a hazaindulásunk napja.
Ez alatt az egy hét alatt sok száz méterrel nőtt a Jeges, Njegos, a Duboki és a Kaszás. Sikeres hetet zárt a tábor. Mi leginkább a Dubokiban voltunk, de ott sokat. Meg persze a táborállításban rutinosodtunk.
Nagy Alexandra
