2019.07.12-20 Kačna jama explo
BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ
Esemény: Kačna jama explo
Helyszín, időpont: Divača, Karszt, Szlovénia, 2019.07.12-20
Esemény jellege: kutatás
Az esemény célja: Lámák-ág (Lamski rov) továbbkutatása
Résztvevő PFBKE tagok: Egri László, Markó Gábor
Résztvevő külsős személyek: Tomáš Roth és csapata
Összefoglaló:
Nos, ezúttal a magyar részről Márkító és én alkottuk a csapatot, ami fájóan kevés, de legalább kevesebb szervezést igényel. Meg is beszéltük az elején, hogy ami a barlangban elhangzik, az ott is marad. Így az igen csak gazdagnak mondható két személyes beszélgetéseinkről nem árulhatok el többet, de én mondom, egy ezer oldalas nagyalakú könyvet lehetne belőle tele írni.
A Csehek sem voltak önmagukhoz képest túl sokan, és szinte senki sem volt új arc közülük. A piszkos munkához már szépen letisztult a csapat :) Most piszkos munka alatt a korántsem idegenforgalmi jellegűnek berendezett, ámde újonnan feltárt Lámák-ág (Lamski rov) tovább kutatását értem. Az új részekbe neoprénnel lehet eljutni, slósz is kell, és nem éppen a szirének énekétől lágyan visszhangzó kristálytiszta vizű lagúnák jellegét ölti. Cserébe külön jó amikor a fúrós beget éppen a víz szintje fölött izomból a plafonhoz nyomva egy iszapos félszifonban kontakt hiba miatt elalszik a lámpám, miközben Márkító előreszalad pár percre lerakni egy másik beget... node mi így nyaralunk, csináltunk már durvábbat is, és különben is: Kamilla barátai még mindig eljárnak kirándulni. Mindenesetre hirtelen összefüggések villannak be a körülmények, és az alacsony részvételi létszám között :)
Szombat este Márkóval lementünk a bivakba, néhányan már ott voltak. Sajna a csapat nagyobb részét megakasztotta az a felfedezés, hogy húsvéti akciónk óta egy számunkra érthetetlen okból flexszel alapcsavarostul ki lettek vágva a Kocor-Művek által beépített rozsdamentes acél csigapályák, amik egyáltalán lehetővé szokták tenni, hogy a kutatáshoz szükséges 30-40 beggel értelmes idő alatt le-és ki lehessen jutni. Másnap pótolták ezeket, egyenlőre csak ideiglenes megoldással.
És hogy mire kell ennyi beg? Hát vannak ugye a bivakos begek, csónakos begek, köteles fúrós kürtőmászós begek, és brutális mennyiségű búvármotyó a szifonok merüléséhez.
Vasárnap nagy része elment a megkésett cucc transzporttal, aki élt és mozgott cipelte a begeket. Délutáni műszaknak ellátogattunk egy kis transzporttal egybekötve a Lámák-ág lefolyószerű saras-iszapos-félszifonos kristálytiszta vizű, romantikus lagúnáiba, és ezzel megalapoztuk a következő nap első merüléseit, illetve megnéztük, hogy milyen kürtők várnak ránk majd másnap.
Hétfő, kürtőmászás.
Jól szituált helyiek lézengnek a zsúfolatlan bolt frissen átrendezett élelmiszeres polcai között, tétován tologatják ide-oda bevásárlókocsijukat. Valaki éppen azon gondolkozik, hogy a 13 féle müzli közül melyiket is emésztgesse a következő hét délelőttjein… ja nem, elrontottam a szintet! A divačai Tus élelmiszer bolt alatt 240m mélységben teljesen más dolgok történnek, inkább arról írok:
Neoprénben kürtőt mászni mégiscsak butaság lenne, így legalább én vittem vízhatlan zsákban száraz overált és műnyulat. Ja, a Csehek 13 éve azon röhögnek, hogy mi "artificial rabbit" -nak hívjuk az aláöltözetet...
Két kürtőt néztünk meg, sajna egyikben sem volt folytatás. Az első 20m körüli amúgy élvezetes volt, gyorsan ment, jó volt a kőzet, Márkító is túlélte a vizes neoprénben való ácsorgást, de a második kb. 25 -ös kürtő egy katasztrófa volt, iszonyat mennyiségű sáÁr, vacak cseppkőlefolyás ami alig tartja magában az alapcsavart stb...
Kimerülten húztuk le a kötelet, rájöttem, hogy nekem már több gyerekem van, mint ilyen jellegű ambícióm, ha lehet a hét hátralevő részében már nem szeretnék mászni... azaz félni.
Kedden így Márkítóval egy egész napon át fototérképeztünk, 3d szkenneltünk, vagy hívjuk ahogy akarjuk. A lényeg hogy furcsa koncentrikus körökbe rejtett bináris kód-ábrákat rakosgattunk kinyomtatott papírokon egy járatrészen, és így csináltunk kb. 1500 fotót. Volt egy sátánista szertartás hangulata, de mivel a lelkünk egy virágoskert, az ilyesmi szóba sem jöhet. Kiváncsi leszek az eredményre!
Miután szerdán még mindig nem akartam félni (azaz mászni), kaptunk Tomas-tól egy igazi jutalom feladatot: vízmintát kell hoznunk a Skocjanske kanal legvégéről!
Ez volt a legjobb nap, a barlang ritkán látott részébe kellett elcsónakázni és vissza. Fantasztikus felejthetetlen élmény volt, csak azt a 30 kilós csónakot ne kellett volna annyit cipelni mindehhez :)
Csütörtökön viszont kora reggeli keléssel Márkóval indulnunk kellett kifele, családi hétvége vár itthon, ennyi fért a hétbe!
Közben Bradek is kinyomott egy nagyobb kürtőt, aminek ezeddig bejáratlanul, de lesz horizontáis folytatása. A búvármerüléseknek köszönhetően több ismert rész is összeköttetésre került, de sajna a legfőbb reménységekkel táplált szifonon nem jutottak keresztül. A térképezéseknek köszönhetően több új rész is lett, nem utolsó sorban meg lett találva a Reka-folyónak a Zablje -tó és Skocianske kanal közötti eddig hiányzó szakaszából egy darab. Számomra ez azért fontos, mert a Kačna kutatásban személy szerint a Reka-folyó ismeretlen szakaszainak felfedezése motivál a legjobban.
A barlang feltérképezett hossza ezzel átlépte a 20km -es határt, 2006 -os állapothoz képest már 8km-rel lett hosszabb! Ez nagy eredmény, de mégiscsak egy szám, amit túldimenzionálni nem szabad... sokkal fontosabbak azok az élményekkel és kihívásokkal teleszőtt órák napok és évek amiket egy több országból származó csapat tagjaiként élhettünk át. Természetesen folytatjuk... Kačna forewer :)
Kotu
Divača, Szlovénia 2019.07.22, hétfő délelőtt 11 óra:
Jól szituált helyiek lézengnek a kisvárosi zsúfolatlan bolt frissen átrendezett élelmiszeres polcai között. Tétován tologatják ide-oda bevásárlókocsijukat. Valaki éppen azon gondolkozik, hogy a 13 féle müzli közül melyiket is emésztgesse a következő hét délelőttjein… ja nem... 240m-rel elrontottam a szintet! Ennyivel lejjebb -pontosan a divačai Tus Marketben kedvesen vásárolgató, mit sem sejtő emberek lába alatt a föld gyomrában- egy csávó éppen egy vizes neoprénben, slószban szétfagyva ácsorog egy saras cseppköves kürtő alatt. Azért vizes, mert iszapos, lefolyószerű félszifonokon keresztül kellett oda bekeccsölni, ahol most vannak. Ép eszű ember nem jár arrafele az biztos. De hát ez a csávó nem ép eszű. Amúgy pedig ő is egy mit sem sejtő emberke, aki nem sejti még, hogy ez kürtő is csak egy kotu. De az is lehet, hogy sejti, hiszen nem ma kezdte.
A másik csávó, akit biztosít 20m-rel följebb, az szintén nem sejt semmit se, tök üres a feje. Csak kalapál-fúr-nittel-trepnizik, kalapál-fúr-nittel-trepnizik, kalapál-fúr-nittel-trepnizik, kalapál-kalapál-anyázik-anyázik. Ésígytovább. Aztán, éppen amikor a "valaki" 240m-rel följebb sikeresen eldönti, hogy a 13 féle müzli közül melyiket válassza, a mieink meglátják a kürtő tetejét, és konstatálják, hogy nincs ott semmi. Nincs járat, csak a nagy büdös semmi. Egy kiba… kotu. Lehúzzák a kötelet. Szomorúak? Nem. Mennek a következő kürtőbe, ott keresnek tovább. De persze az is kotu. És amikor van folytatás, akkor megtalálják, amit keresnek? Nem, mert akkor meg menni kell tovább keresni, amíg megint kotu nem lesz. Így megy ez...
Évtizedekkel később öreg korukban egy szép napfényes langyos délelőttön egy padon ücsörögtek egymás mellett, és a fáradságosan kiválasztott reggeli müzlit emésztgetve büförésztek. Az egyikük fölemlegette, hogy az mégiscsak milyen volt már, amikor annak idején az egyik pajtásuk az újdonsült párjának nem merte elárulni, hogy hova is járnak szabad idejükben... csak annyit mondott neki, hogy eljár a barátaival "kirándulni".
Ekkor kitört belőlük a röhögőgörcs, és csak arra gondoltak, hogy mekkora mázli, hogy az életük folyamán annyi sok kiba... Kotut találtak...
Egri László
