2019.04.18-22 Kačna jama
2019.09.12
BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ
Esemény: Kačna jama kutatás
Helyszín, időpont: Divača, Szlovénia; 2019.04.18-22
Esemény jellege: kutatás
Az esemény célja: a barlang kutatása
Résztvevő PFBKE tagok: Markó Gábor, Csepreghy Anna, Nagy Alexandra, Vági Domonkos, Izápy Viktor, Tarczi Zsófi, Marosvári Róbert és Marosvári Etelka
Résztvevő külsős személyek: Kunisch Gyöngyvér és Kunisch Péter
Összefoglaló:
Nagy Alexandra: Kačna Jama- 2019 tavasz
Sok nehézség után, főleg az autó szervízeléséből adódó problémákat követően egy jó kis csereautóval mellyen a karcokat meg a porszemeket számolják, amint visszajuttatjuk, elindultunk hát barlangászni. A szerződésben a túlpakolásból adódó károsodások sokszoros visszafizetése áll, de mi nem aggódtuk, hisz túlpakolásról, koszról, nehéz terepről szó sem lehet egy ilyen hétvégén.
Csütörtök este megérkezés, péntek reggel indulás lefele. A 11 órai találkozót a bivakban nehéz volt tartani, mert a bagek a csörlővel nagyon nehezen akartak lejutni. Négyen le is szaladtunk szólni cseh barátainknak, hogy csak később érünk oda teljes létszámmal. Majd vissza a bejárathoz, hogy fejenként legalább 2 de volt hogy 4 baggel mégegyszer megtehessük az utat. Elsőre túl gyorsak voltunk üres kézzel. Miután minden és mindenki megérkezett a bivakba elindultunk az új rész felé. Több tavon átcsónakázva, mi beszerelni és térképezni mentünk Gáborral és Domival a Román-ágba. Túl messzire nem jutottunk, újabb tó állta utunkat. Elég késő volt, hogy visszamenjünk megkezdeni a bivak életet. Második nap neoprénbe öltözve neki indultunk az új rész felfedezésének. Az új rész elég vizes, sok-sok tavon kell átkelni. Elmondták, hogy erősen ajánlott a neoprén azoknak is, akik nem a szifonhoz mennek úszni, főleg a csónakból való vízbe esés kockázata miatt. A tavakon szépen egyesével átcsónakoztattak mindenkit, azzal a céllal, hogy a lehető legkésőbb legyünk teljesen vizesek. Természetesen akadtak páran, pontosan ketten méghozzá az első tavon, az első másfél méteren, akik a csónakból szépen kifordulva, inkább úszva tették meg az utat. Elég lassan haladtunk, sokan voltunk egy csónakra, volt olyan hely, ahol a kötélről rögtön a vizbe lehet érkezni, de Tomas ott várt mindenkit a kötél alján gumikajakkal. Miután átkeltünk a tavakon Panni a cseh és szlovén képviselővel a nemzeti együttműködés jegyében elindultak térképezni, nekem és Dominak pedig az volt a feladatunk, hogy előre menjünk felmérni a terepet, berakni egy-két kötelet. Miután kettőnk közül volt az egyik, aki a túra elején inkább úszott a csónak mellett, mint hogy abban üljön, ezért ránk lett kiosztva a további tavakon átkelős, nyakig az iszapban dúródós, úszkálós feladat. Az új részben járva, érintetlen területen, ahol előttünk tán csak egy-két ember fordult meg, a legnyomasztóbb látvány a rengeteg szemét. Elképesztő volt látni, hogy a víz milyen erővel bír, és hogy mennyire kártékony faj az ember.
Mikor már eléggé fáztunk és a többi helyről is elindult a transzport, elindultunk kifelé. A térképezős csapat maradt még hogy befejezzék a méréseket. Visszafelé már a legtöbb helyen hagytuk a csónakokkal való bénázást, csak haladtunk át mindenen. Elég késő éjszaka volt mire a bivakba értünk, de még nem volt ott mindenki. A kiszerelők csak nem jöttek, már aggodalom volt a levegőben, már szerveződött a csapat aki visszamegy. Amikor Zsófi hangja csendült fel. Ő ért először a bivakhoz és kiabált fel, hogy minden rendben van, mindenki megvan. Ezután csavarodtak a kupakok, hiába volt mindenki iszonyú fáradt, még hajnali 5- kor is volt „shake shake shake…”
Kačna jama ismert részei 2018-ig Dr. Andrej Mihevc 1984 és Miran Nagode 1998 térképei alapján
Markó Gábor: Felfedezés a Lamák-ágban
Az elmúlt évek egyik legintenzívebb barlangász élményében volt részem a Kačnában most Húsvétkor. A mostani akció közvetlen előzménye az volt, hogy ősszel a csehek belyukadtak egy új járatba. Az első kezdeti bejárások alkalmával is több, mint fél kilométerrel kecsegtetett bennünket. A feltárás folytatására az idei húsvét ígérkezett a legmegfelelőbbnek. Sok vízre, fázásra számíthattunk és a felszaporodott teendőket csak az alvás rovására tudtuk elvégezni, azt is csak úgy-ahogy. És mivel előre számítottunk rá, ezért ez így kicsit kedvezőbb volt, mintha csak váratlanul ér bennünket ez a kihívás. De túl sok információ nem állt rendelkezésre és ez így is sok problémát jelentett a felkészülésben. A viszonylag kevés információ csak pár cseh beszámolóján alapult. Mivel a Kačnában a víz az úr, ezért a dolgok tavaszra nem mindig maradnak úgy, ahogy otthagytuk őket ősszel. De a felfedezésben pont az a szép, hogy olyan helyre tehetjük elsőnek a csizmánk talpát, ahova korábban soha senki, vállalva az ismeretlen világ megannyi kockázatát.
A mostani húsvéti akciónak több célja volt. A legfontosabb az volt, hogy búvárokat juttassunk el a végponti szifonba, hogy minél több új járatrészt térképezzenek fel a túloldalon, esetleg alternatív bejutási pontokat keressenek a száraz barlangászok számára. Fontos volt még, hogy megpróbáljuk letisztázni azokat a kérdőjeleket, amik esetleg a továbbjutás reményével kecsegtethetnek bennünket. Végül pedig az, hogy fotókat készítsünk ezekről az eddig ismeretlen szakaszokról.
Április 18. csütörtök
A csehek egy nappal korábban érkeztek és az akció elindult. Beszerelték a barlangot és elkezdték a barlangba letermelni a bagek népes sokaságát. Felállították a Peščena-dvorana-ban a bivakot, ami a következő pár napban közel 30 cseh-magyar-szlovén barlangász számára biztosította lakrészét a már jól megszokott kényelmével. Mi késő este érkeztünk meg a felszíni táborhelyünkre. Hamar bevackoltuk magunkat a hálózsákba, mert az este még éreztette, hogy a tél zordsága még nem is jár olyan messze ezen a vidéken. Igen csípős reggelre ébredtünk. Az este dús dérréteggel vonta be a kora tavaszi élénkzöld fűszálakat, ami fájdalmasan ropogott a megkönnyebbülni vágyók szapora reggeli léptei alatt.
Április 19. péntek
Reggel lopva bele-bele túrunk a kajás zsákunkba, szaporára fogjuk a pakolást és már indulunk is a barlang szájához, ahol a Kagyóék már bontják az esti táborukat és felkészülnek. Négy nap leszünk lent, ami fent marad, az hiányozhat, ami lejön, az súly és térfogat. A terv az volt, hogy a magyar csapat korán felkel, összekészül és lezúz a barlangba és a bivakban találkozunk a cseh kollégákkal, hogy megmutassák az új feltárás bejáratát és az aktuális feladatokat. Legalábbis ez volt a terv. Sajnos, a cuccok leengedése problémákba ütközött. A túlterhelt csörlő nagyon nehezen adta meg magát, de végül győzött a nyers erő. Ez pár órás csúszást eredményezett. Miután leértek a felszereléseink, elkezdődött a bagek elszállítása a bivakhoz. A barlangban már korábban kiépített drótkötél-pályákon rutinszerűen küldtük a felszerelést, de ez így is nagyon sok idő volt. Délutánra megérkeztünk a bivakba és egy gyors rögtönzött ebéd után a magyar csapat egy része elindult a csehekkel, hogy elszállítsa a felszerelést a feltárás bejáratához. Tekintve azt, hogy az időből jócskán kifogytunk, már szó sem lehetett arról, hogy komolyabb munkába fogjunk az új részeken. Így csak a felszerelés elszállítása maradt feladatnak.
Féluton a bejárat és a bivak között (Kunisch Péter képe)
Míg a többiek odaát voltak cucccolni, Domival és Szandival hármasban elindultunk, hogy a Romanija nevű részt feltérképezzük. Ez a járatrész ugyan nem volt teljesen ismeretlen előttünk, de egyedül már csak ez hiányzott a frissített térképekről. Szintén nem tudtuk, hogy mi vár ott majd ránk. Annyit tudtunk, hogy majd egy 30 méteres függőleges aknába kell leereszkedni, aminek a beszereléséhez vittünk kötelet és egy kicsi fúrót is. Ez a helyzet remek lehetőséget teremtett arra, hogy T2-re tapasztalatokat szerezzünk a „beszerelés ismeretlen járatrész” témakörében. Domi 3 nittet remekül el is helyezett, de mivel a fúró nem nagyon vitte a szálkövet (ami milyen már…?), így a beszerelés kicsit „expedíciósra” sikeredett. Mielőtt eltűnt volna az ismeretlen mélységben, egymással helyet cseréltünk és inkább én mentem előre. A teljesen függőleges akna helyett egy ferde lejtő fogadott. Kellemes meglepetés! Kötél nélkül ugyan nem lett volna olyan vidám, de túlzás volt aknának nevezni. Amúgy egy nagyon szép kis takaros terembe érkeztünk, aminek az aljában remek kis patakocska folyt, az oldalában mocskosul vastag iszapréteg, de nekem nagyon tetszett. Hamar megtaláltuk a térképezés folytatását, ami egy kis oldaljáratba vezetett. A térképezést nem tudtuk folytatni, mert egy kitett mászásban kellett volna tovább menni, aminek az aljában egy kicsiny, de annál barnább tavacska terült el. Nem tehettünk mást, visszafordultunk.
Ez a hely amúgy rejtett veszélyt korábbi leírások szerint. Ugyanis az a hír járta, hogy a Divača szennyvize ide ömlik bele a barlangba és úszkáló szarokra és egyéb furcsa dolgokra kellett felkészülni. De pár éve megcsinálták a csatornahálózatot, aminek áldásos hatásaként már-már tiszta vízben lehetett gázolni, amiben rákok tanyáztak (élők!), úgyhogy annyira nem lehetett rossz a víz minősége.
Április 20. szombat
Szintén hosszú napnak néztünk elébe, aminek ébresztőjét nehéz volt szundira visszanyomni. Eredetileg az lett volna a napi feladat, hogy az előző napból kimaradt feladatokat teljesítsük. Mivel konkrétan kimaradt a feladatok nagy része, ezért fontos volt ezt a napot megnyomni.
Együtt elmentünk az új rész bejáratáig, átvettük a neoprént és megkezdődött a vizes kalandtúra. Elég nehézkesen haladtunk. Sokan voltunk és sok tavon, vizes részen kellett keresztül vergődni. Szinte már ebben ki lehetett fáradni. Utólag belegondolva, azok jártak a legjobban, akik egyből megmártóztak az első tóban és már nem kellett a szárazon maradásukon aggódniuk. Persze ezt akkor még másként gondoltuk… A sokadik tó után a csapat szétbomlott és mindenki ment a dolgára. Kagyóék nekiálltak fotózni.
Kunisch Péter képei
Böbbenettel és Robival mielőtt elmentünk volna térképezni felfedeztünk több, sehova nem vezető járatrészt. Igazából elég vagány volt olyan helyre bemenni, ahova más még nem kúszott be. A bejárt jelentéktelen 60-80 méternek már tobzódva örültünk volna egy VillaNegrában, de itt ez csak kézlegyintést sem érdemelt. A térképezés az új rész patakos járatában zajlott. Alapvetően egyemberes volt a munka, így a társaim agyagból rögtönöztek egy malomtáblát és alaposan kijátszották magukat. Én közben elértem az első szifont, amit ugyan tényleg meg lehet kerülni, de csak olyan áron, hogy nyakig vizes lesz tőle az ember. Nem is kellett, mert jött visszafele az első cseh búvárcsapat és elkezdtük a cuccolást, vissza a bivakig. Bivakban elindult a bivakélet, de ez nem lehetett felhőtlen, mert Panni, Tomas és Aljoša nem érkeztek vissza, még órák múltán sem az előre megbeszélt időhöz képest. Szerencsére csak az idegeimet tették próbára, mert már nagyon benne volt a levegőben, hogy visszamenjek értük. De szerencsére nem kellett, mert végül megérkeztek. Végre elkezdődhetett a „shake your budy”…!
Kunisch Péter képei
Április 21. vasárnap
A nap célja az volt, hogy kivigyünk mindent, amit lehoztunk. Pontosabban egy kicsivel többet is, mert még a szemétre is volt gondunk. Igazából flottul ment minden. Pakolgattuk a bageket, mint ahogy a hangyák pakolgatják a hangyatojásaikat. Estére már a tábortűznél ülhetett mindenki.
Április 22. Hétfő
Reggel összeszedtük magunkat, úgy ahogy sikerült. Korai indulásunk oka az volt, hogy Bogdy meghívott mindenkit az otthonába egy Húsvéti ebédre. Árpagyöngy kása volt sonkakockákkal, majd utána sütemény és igazi kávé... Leszámítva azt, hogy egyik fogás sem tartalmazott minimális mennyiségű homokot sem, kiválóra minősítettük az ellátást. Ez az ebéd a cseh barátokkal nagyon jó hangulatú, már-már ünnepélyes lezárása volt ennek az amúgy is elég intenzív akciónak.
Csehek és magyarok Bogdynál (Bogdy Kladnik)
