2018.02.09-18 Gortani téli tábor
BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ
Esemény: 2018-as Gortani téli tábor
Helyszín, időpont: Abisso Michele Gortani, Canin; 2018.02.09-18
Esemény jellege: kutatás
Az esemény célja: A Gortani-barlangrendszer Quimby-nek nevezett részének fokozatos átvizsgálása (kürtőmászások, bejárások), az Özvegycsinálónak nevezett omladékos szűkület biztonságosabbá tétele
Résztvevők: Kunisch Péter Kagyó, Kunisch Gyöngyvér Tapsi, Nyerges Attila Kis Moha, Modor, Sándor Zsolt, Kiss Tamás Kizi, Lakatos Gábor, Tegzes András Taknyász, Tegzes Zoltán Zé, Zih József Gema, Kökény Áron és Gyolcsos Ferenc
Résztvevő PFBKE tagok: Gordos Erik
Összefoglaló:
2018.02.09. péntek
Kora este indultunk el és éjféli után érkeztünk meg a sella nevea-i régi felvonó épületéhez (Kagyó, Tapsi, Zsolt, Kis Moha, Modor, Kizi, Gábor és én).
2018.02.10. szombat
Délután egykor indult az első csapat (Kagyó, Tapsi, Kis Moha és Zsolt) a Gilberti-háztól és egy órával később a második (Modor, Kizi, Gábor és én).
8 ember cucca (Sándor Zsolt képe)
A Gortani-barlangrendszer jelenleg kutatott részeinek a megközelítése pár éve már a Rolo-barlangon keresztül történik. A Rolo bejárata a Bila Peč oldalában nyílik kb. félórányi hótalpas járásra a Gilberti-háztól, le a sípálya mellett, kb. 40 m-es magasságban…
A Rolo-t csak pár éve találták olasz barlangkutatók. A Gortani magyarok általi kutatásának a legelső éveiben hosszú időn keresztül a messzi DPV menedékház közelében található bejáratot használták. A 2000-es évek elején a Magyar-barlang megtalálásával egy közelebbi és (az elmondottak alapján) könnyebb lejutáshoz jutottak a magyar barlangászok a Gortani-ba. A Magyar-barlang hátránya, hogy télen lavina veszélyes útvonalon lehetett csak megközelíteni. Én úgy tudom a Rolo-n keresztül való megközelítéssel egy lényegesen közelebbi, sokkal biztonságosabb; ám valamivel kényelmetlenebb a lejutás a jelenleg kutatott részekhez…
Tóth Attilaék kis előcsapata pár nappal a nagyobb akció előtt az alsó kötéltagot feszesen találta a Bila Peč oldalában (alsó része befagyott a hóba), a felső tagot pedig jégbe fagyva találták a sziklaperemen… Megjegyzem: volt olyan év, hogy a Modornak és Lacnak kellett kimásznia ismét a falat, mert akkor meg a szél felfújta a felső párkányra és befagyasztotta az egyszerűen csak lelógva hagyott kötelet. Visszatérve a mi akciónkhoz: a helyzeten Gema kis csapata (Áron és Fecó) segített, akik egy plusz kötelet tettek be a feszes mellé.
Modor, Zsolt, Tapsi, Kagyó, Kis Moha, Kizi és Gábor Kizi, Gábor, Erik és Modor
Az út lefelé kezdetben szűk meanderekből áll, amelyek kisebb aknákba torkollanak. A meanderekben a bageket vinni, és a beszállások az aknákba eléggé kényelmetlenek. Komolyan azon röhögtem kínomban, hogy a bagjeim még csak véletlenül se akarnak kézre esni… A felső felében található P171 (171m mély akna), olyan mintha enyhén ferde lenne, nem tűnik nagyon szélesnek és több rövidebb megosztásból áll a kötélpálya. Ennek az alján találkoztunk olaszokkal (Rocco és társai), akik Gemaékkal voltak lent előzőleg és kifelé tartottak. Ezután ismét meander következik majd egy 50m mélységű akna… Ott találkoztunk Gemaékkal, akik azon a hétvégén azon a szinten kutattak és bivakoltak. Ezután kezdődik a már kevésbé ereszkedős szakasz… Az olasz bivaktól már a Gortaniban vagyunk… Kisebb fel- és lemászások következnek, hosszú huzatos kúszás a Mecseki-ágban, leereszkedés egy impozáns aknába (amelynek alján szerencsénkre most nem volt nagy víz), kúszás a szűk huzatos Hideglelésben, majd sok egyéb kötéltechnikai manőver és bag pakolás után érkezés a Humboldt-terembe… Kb. éjfél előtt érkeztünk meg a nagy bivak terembe, ahol ezután nyolc éjszakát töltöttünk Modorral.
A Humboldt nagyon tágas bivakoló terem. Vannak magaslatai és kisebb mélyedései nagy kövek között, ahol sok ember el tud férni. A Rolo felől érkezve vigyázni kell arra, hogy minél kevesebb követ rúgjunk le a terembe! A vízvételi lehetőség nagyon kényelmes. A Prezhez képest valamivel melegebbnek éreztem. 5 fok Celsiust mértünk. Hangosabb is a csepegő vizek miatt. A illemhely szépen meg van pakolva, és ügyesen is kell felette helyett foglalni!
Egyébként Gemaék a -300-as szinten levő nagy meander végén kerestek továbbjutást a hétvégén. Néhány 10-20 méteres köteles mászásuk a végpont hatalmas omladékával ért véget. Később pár méter hosszú mellékjáratot néztek át, mert a végponti omladékába jelentős huzat tünt el. 3-4m mászás, kis bontás után, a huzat egy 5x25m-es aknatalpra vezetett. További vízszintes járatot nem találtak, de ez a szelvényméret legalább 40-50m-es magasságig megmarad felfele a kürtőben beszámolójuk szerint.
Gemaék és az olaszok (Tomaso Sinico képe)
2018.02.11. vasárnap
Kagyó és Tapsi a Végtelen-meander kezdete feletti oldalsó kürtőt kezdte el mászni és térképezni. (Lent a majomhíd alatt gyér vízvételi lehetőség van a meanderben.)
Attila és Zsolt a Majomhidas nagy kürtő (régi neve „Le- és felmászás”) melletti oldalsó kisebb kürtőt kezdte el mászni.
Kis Moha (Sándor Zsolt képe)
Kizi és Gábor a P80-as aknához ment.
Modor és én az Özvegycsinálóak keresztelt szűk omladékot kezdtük el megerősíteni. Tóth Attilaék előttünk már elég jól felfalazták a dolgokat, és kerültek be lépőcsavarok is az oldalsó szálkő falra… A felszínről hoztunk 25kg cementet (6x4kg körüli cipókban), közvetlen közelről szereztünk pár bagnyi agyagos kavicsot és a bivakból hoztunk jópár liternyi vizet… A keverés egy fólián történt, majd kisbagbe pakolva vittük be betont a szükséges részekhez.
2018.02.12. hétfő
Kagyó és Tapsi a kürtőjük mászását befejezte. Lett pár száz m új rész feltérképezve, de úgy tudom visszaköt a főágba…
Kis Moha és Zsolt szintén folytatta a kürtőjük kimászását aznap.
Kizi és Gábor visszament a P80 környéki meanderbe. Itt olyasmire emlékszem, hogy egy kőbabára találtak, ami váratlan volt számunkra… Lényeg, hogy meg kellene osztani a már bejárt részekről jobban az információkat egymással…
A kőműves brigád befejezte a betonozást. Próbáltunk utána füstölővel huzatirányt megfigyelni: sajnos sikertelenül. Majd a nap végén Modor felmászott a Kagyóék közvetlen közelében található kb. 8-10 m magasan található két lyukba (Pók rajza található a térképen ennél a helynél). Elmondása szerint egy omladékon át mindkét helyen egy tágasabb üregbe látni be… Kötelet hagytunk bent a későbbi alaposabb átnézés érdekében.
Az Özvegycsináló részei a betonozás után (Sándor Zsolt képe)
2018.02.13. kedd
Modor és én elmentünk a Fehér-meander végéig aznap csak alapfelszereléssel.
Ott egy magasabb, hosszúkásra elnyúlt, csepegővizes terem van. Az északi felén levő kürtő legmagasabb pontját Distoval 55m magasnak lőttük be. Az fent levő lyukból jön a víz csepegve... A déli oldalon belátni talán 10-12m-t egy nagyon szűk, csúszós falú hasadékba… Oda talán már a Fehér-meanderből felmászva lehetne valahogy fentről-bekanyarodva mögé kerülni majd. Lent egyébként folyik egy kis víz onnan befelé… be a Fehér-meander irányába…
A Fehér-meander elején levő kis fülkében (+6m-es kis kürtő van a térképen) kb. 5m-t feljutottunk, de pár fúrásra lenne szükség a további 5m kimászásához majd…
Az ettől nem messze keletre található szűk (térképen kérdőjeles) bemászás dél felé: rácsatlakozik a Végtelen-meanderre, nagyjából a térképen látható S-kanyar után északról. A víz itt úgy tűnt nyugatra csordogál…
Valahol a Fekete-fosszil végén, a „Tó” környékén nyugatra könnyedén fel lehet mászni 6-8m-t, amely egy nagyon szűk meanderbe vált… Onnan kevéske víz folyik befelé.
A „Tóhoz” kötéllel le lehet ereszkedni (vízvételi lehetőség).
Kizi és Gábor elindultak kifelé az olasz bivakhoz aznap.
A többi négy ember pedig inkább a másnapi kimenetelre készült. Pár helyen javítottak a közlekedő pályán a Csőgörény környékén, ill. bekísérték az egy napot késő olasz csapatot (Giusto és Marco) a P100-ig.
Kagyó, Tapsi, Kis Moha, Marco és Giusto (Sándor Zsolt képe)
2018.02.14. szerda
4-en hajnalban elindultak kifelé (Kagyó, Tapsi, Kis Moha és Zsolt).
Modorral a Humboldt-terem köteleit és az eggyel messzebbi felmászás köteleit cseréltük aznap ki pihenésképpen. Este megtisztálkodtunk és tiszta alsókat húztunk. Ünnep.
Az olaszok hamar visszajöttek a P100-tól. A kürtő mászását veszélyesnek ítélték. Tartottak a kötelek felfekvéseitől… Állításuk szerint hasonló okból baleset volt feléjük nemrég. A visszafelé úton pár helyen javítottak a közlekedő pályán, összeszedve elrendezték a cuccainkat és részletesen beszámoltak mindenről.
Mire Taknyász és Zé leérkezett jó hangulatú mulatság kerekedett ki az olaszok és köztünk Valentin nap alkalmából.
2018.02.15. csütörtök
Az olaszok kényelmesen egy nappal hamarabb elindultak kifelé...
Taknyász és Zé visszamászott Gemaék elrejtett bivakját megkeresni, mert lefelé nem találták meg. Terv szerint onnan szereztek volna alapcsavarokat. Másodjára se találták sajnos a helyet. Közben javítottak a Mecseki-ágnál a kötélpályán.
Modor és én kb. 20 alapcsavarral megkíséreltük folytatni Kis Moha és Zsolt kürtőmászását a Majomhíd felett. Közben kiderül, hogy abból az oldalsó kis kürtőből (amit elkezdtek) kb. 20-25m magasan nyugatra vissza lehet jutni egy felső járat szinten a Főágra… keletre felfelé mászva pedig a Majomhíd nagy kürtőjébe… Kis Moha korrektül hagyta ott a kötélpályát. Ferdén oldalra elfúrtuk az alapcsavarok kétharmadát aznap, de legalább 20m még lehet köztünk és a plafon között… 5-6 alapcsavart taktikusan meghagytunk. A tetejében nem lehet egyértelműen látni, hogy mi a helyzet, csak ahogy lenni szokott: valami takar… csepeg be a víz…
2018.02.16. péntek
Volt kb. 5-6 alapcsavarunk és 4-5? akkumulátorunk a fúrókhoz :D
A majomhíd feletti kürtőben jobbra másztunk (talán dél felé) másik majomhíddal. Ott három ablak található egymás alatt… A legfelsőbe másztunk be. A legfelső nagyon szűk meanderrel folytatódik egy kis fülke után. Ennek a fülkének az alja igazából egy álfenék. Innen a törmeléken keresztül le lehetne jutni az alatta levő második ablakba. Mi inkább kívülről lógtunk be. Az egy nagyobb ablak, de nem folytatódik. A legalsó, legnagyobb ablakba már nem volt elég felszerelésünk beingázni (fúrni kellett volna). Ott egy komolyabbnak tűnő járat tarthat befelé, csak pont egy oszlopszerű képződmény eltakarja, hogy jobban beleláthassunk… Egyébként a Distóval le és felfelé való lövés után legalább 85m magasnak becsüljük ezt a kürtőt.
Visszafelé tévesen felmértük a már felmért nyugatra tartó Főág feletti kis oldaljáratot…
Taknyász és Zé segített a cuccokat kijuttatni a Humboldtba.
Pénteken sokat csökkent a huzat intenzitása a Csőgörény környékén.
Tapsi és egy életkép a sok lapító közül a jobb oldalon (Sándor Zsolt képe)
2018.02.17. szombat
Pihentünk a bivakban másnapra.
Meg kell szintén jegyezni, hogy elég sok szemét van lent. Ezeket egy helyre összegyűjtöttük. Főleg régi kötelekről, takarófóliákról és polifoamokról van szó...
2018.02.18. vasárnap
0:00-kor volt az ébresztő. Hajnali 2 után indultunk kifelé. Hisztit kaptam bevallom felfelé (Modor kergetett fel és Zé cibált ki). A Rolo ablakába kb. fél 9-kor érhettünk. Ruha, bag megfagyott. Lent süppedős hó volt. Háromnegyedóra igen lassú taposás volt fel a házhoz hófúvásban... Sielők körülöttünk lassítottak… Gyors öltözés, pakolás. Riccardo Corazzi jóvoltából szereztünk egy Caninról szóló könyvet, ezért örültünk nagyon. Zé és Taknyász elhozott Székesfehérvárig kettőnket, majd a Lac vett át mindket és haza fuvarozott. Hála mindannyiuknak!
Most pedig a szokásos szubjektív rövid élménybeszámolóm következne… Furcsa volt, hogy a bivakban mennyire izoláltan voltunk a többiektől. Ez a bivak hatalmas. Reggelente és este egy két szót váltottunk a célokról és eredményekről a többiekkel, egymást megkínáltuk valamivel, majd a párosok mentek az aznapi útjukra vagy aludni… Az út a Humboldtból be a kutatási területre elég kúszós és néhol szűk. Ezeken majdnem minden nap végig menni oda-vissza 3 órát: elégé demoralizáló volt nekem. A 9 nap alatt Modortól szerintem egy kötélhossznyival messzebbre nem váltunk el egymástól soha. Egy ilyen bivakolás elég jó pszichológiai kisérlet lehetne egyes embereknél. Azt gondolom mi jól kijöttünk egymással. Elég kemény a lejutás és kimászás a Rolo-n. A Gortani egy legendás hírű barlang a magyar barlangászok körében, de én csak kevés részét láthattam most. A Csőgörény és a Hideglelés szűkületein túljutva elcsodálkoztam, hogyan voltunk képesek azokon 2 baggel átjutni. Párszor felvetődött a fejemben, hogy mit keresek idelent aztán a felszínen már megszépültek rögtön az emlékek.
Van az a pillanat, amikor egy 8 órás műszak után a Csőgörény környéki szűkületeknél épp tartasz vissza a bivakva fáradtan, a társaddal is alig váltasz már szót… Már az ürítési inger is csiklandozik benned, kezd kifogyni a lámpád fénye is éés pont a szűkületben ráakad a pantinod a baged húzózsinórjára… PF, mi így nyaralunk.
Köszönet az otthon maradt szeretteinknek a türelmet, az időjárás előrejelzést itthonról, a felszerelés támogatását a TBE-nek és az OSz-nek!
Gordos Erik, 2018.02.27
