2016.02.27.-28 István-lápai-barlang
BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ
Esemény: István-lápa kutatás
Helyszín, időpont: Bükk, 2016.02.27.-28.
Esemény jellege: barlangi túra, kutatás
Az esemény célja: régi kötelek állapotfelmérése, kötélcsere, kürtőmászás, térképezés előkészítése
Résztvevő PFBKE tagok: Gazda Attila, Petró Ildikó, Egri László, Matuszka Fanni, Pataki Róbert, Wágner Borbála
Résztvevő külsős személyek: Kiss Borbála Mária
Összefoglaló:
Voltunk ismét Lápán, de nem bontottunk, és nem is laktunk Létrás tetőn.
Szóval a szállás utolsó pillanatban alakult ki, és mivel viszonylag kevesen voltunk, így a nemrégiben felújított Tiplák házat kaptuk meg. Ami jó, mert közelebb van, meg belül egészen helyrepofozták. De hát nem csak kívülről picike, így a vizes-sáros cuccnak semmi hely nem marad. Meg hát az ajtó szelelt, na meg az ablak… ja az nem is volt amíg Atyuka rettenetes zajjal le nem bontotta a védőburkát. Így indult a szombat. De végre nem esett az eső.
Szóval nem bontottunk, mert az elmúlt hetekben viszont állandóan esett. Így hát ez semmi jót nem ígért. Ezért hát palack helyett slószt vittünk magunkkal. Meg kötelet, meg fúrót, meg térképező motyót, meg még így is egy csomó mindent.
Lent a Fekete teremben ugyan most nem volt víz, de a nullás szifon felől hallani lehetett a zubogást. Hát most csak csizmaszárközépig ért, mégis jó döntés volt a palackokat otthon hagyni. Egyébként szép volt. És hát „Trombitás-szerelem” ide vagy oda, kíváncsian vártuk mi vár ránk a szifonon túl. Így hát a szifonkerülő felé indultunk.
Fent szétvált a csapat, Atyuka és Boribon a Bea-ág köteles szakaszait mentek felmérni. A többiek pedig a patakos ágon át a Zegzug-ágat vették célba.
A Patakos-ág zúgott, csobogott ahogy arra előre számítottunk. Még a Zegzugba is jutott a vízből.
Melynek bejáratánál Lacc és Robi hátrahagyva a triumvirátus lánycsapatot mentek is tovább a Zegzug végére kürtőt mászni, ahol is egy alu karabiner és egy szakadozással könyörgő kötél hatására komoly döntést hoztak. A kötélcsere után inkább feláldoztak egy unikornist vérszerződést kötöttek, hogy lehetőséget kapjanak a következő alkalommal is felmászni ide, sajnos már csak térképezés céljából, mivel a kürtő orvul összeszűkült. Két kötél lett kicserélve PF-es kötélre, amit a későbbi felmérés után ki kell majd szedni. Az a kötél, ami a tetején egy beszorult kőhöz van kikötve majd kap egy táblát, hogy oda ember ne menjen többé.
Eközben Ildivel és Fannival próbáltuk megtalálni a Zegzug térképezős csavarjait a falban, hogy elindulhasson végre érdemben is a poligonok ellenőrzése után a térkép megrajzolása ezen a szakaszon is. Hát itt lassú kezdés után egészen a Zegzug létrájáig eljutottunk, ahonnét már egy rendes csavar sem volt a falban, bár elég sok pont így is meg volt jelölve, de ezeket már nem mértük meg. Majd eztán megpróbáltunk elmenni a 4-es szifonhoz, de itt a víz ismét az utunkat állta a 3-as szifonnál.
Így hát visszamentünk a bivakba, ahová nemsokára Atyuka és Boribon is megérkeztek. Egészen tanulságos fotókkal. Szóval ha alulról nézel egy kötelet, akkor nem tudhatod mi vár odafent. Mondjuk egy zselé karabiner… Vagy egy szőrös kis valami, ami hajdanán a karabiner volt.
Eztán Atyukával még visszamentünk ketten Robiékhoz, kisebb kitérőket téve a Patakos ág fölött és lényegében a Bea ág alatt. Mire ismét a Zeg-zug ág végi kürtőhöz értünk Lacék már kezdtek szedelőzködni. Így hát segítettünk nekik megenni a maradék smacket és szép lassan kijöttünk.
Hosszú és tartalmas wellness élmény volt, vasárnap pedig mostunk cuccot is, páran hamburgereztünk. Vidám és kedves volt ez a hétvége.
Bori