2014.11.20-23. - István-lápa és Szepesi kutatás, Bükk
BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ
Esemény: István-lápa és Szepesi kutatás, Bükk
Helyszín, időpont: Bükk, István-lápa, Szepesi, létrási ház, 2014. november 20-23.
Esemény jellege: kutatás
Az esemény célja: Szifon leszívás és bontás István-lápán, térképezés a szifon környékén, merülés a Szepesiben az Amphora búvárklub és a Marcell Lubens BKE részvételével
Résztvevő PFBKE tagok: Egri László, Marton Ádám, Matuszka Fanni, Mede Márton, Pataki Róbert, Wágner Borbála
Résztvevő külsős személyek: Lerner Balázs (Amphora), Deák András (Amphora), Kristóf (Marcel Loubens), Sűrű Péter (Marcel Loubens), Vass Róbert (Amphora), Sűrű Péter (Marcel Loubens),
Összefoglaló:
Csütörtök reggel korán indultunk, hogy még hasznosan tölthessük a napot, azonban egy autópálya lezárás és némi kavarodás az engedélyek körül csak napozásba, tűzrakásba, henyélésbe és esti világmegváltó beszélgetésbe vitte el a napot.
Péntek reggel Fancy, Ádám és Lacc két palack levegővel ment le lápára a szifonhoz, amelyet közben elneveztek Néger trombitásnak. A plusz levegőre a várható nagy széndioxid tartalom miatt volt szükségük. A szifon, mint mindig most is teli volt, így Ádám és Lacc elkezdték leszívni, miközben Fancy bekalibrálta a disto-t. Aztán amíg Lacc navigálta a csövet, Ádám és Fanni elkezdték térképezni a szifon előtti részt. A leszívás gond nélkül sikerült, közben megérkeztek Fancyék is. Kezdődött a szifon alját borító törmelék kivödrözése. Mellyel a cél az lenne, hogy a víztükörhöz egyre közelebbre jutva azt teljesen le lehessen szívni, így átjutva a másik oldalra. A légzőkészülékeket nem egyfolytában használták, de ahogy fogyott az oxigén egyre gyakrabban vált szükségessé. Eközben jelentős mennyiségű agyagot, illetve sűrű beton állagú sódert sikerült kitermelniük. Kb 1 m-el lentebb jutottak. Azonban amikor kifogytak a palackok már veszélyes mértékben kevés volt az oxigén, így gyorsan elhagyták a helyet. Pihenővel és sok csokoládéval feltöltve feljöttek a barlangból és visszasétáltak a házba.
Összefoglalva a pénteki nap tanulságait:
- bontásra hosszabb csövekkel légzőkészülékes ellátás kell 3 emberre. Maga a másfél órás elszívás még megy nélküle, de ekkor csak 1 ember legyen lent.
- kötélgyűrűk hevederek kellenek a légzőkészülékek fölakasztgatásához TK -ra (ne legyenek útban), szükség lehet fixpontok elhelyezésére is. Az is megoldás, a sokkal hosszabb tömlő még a szűkület elöl adja a sűrített levegőt, ez esetben nagyobb palackok is bevethetőek.
- föl kell kötözni a plafonra a leszívó csövet. kötélgyűrűk és fixpontok kellenek.
- kőműves kalapács nem kell, de egy ásó nem ártana, a fangli használható, de nem optimális.
- hosszabb kapaszkodó kötél, vagy akár hágcsó kéne.
- nem ártana kipatronozni a szűkületet, megszüntetni benne a pocsolyát. a fanglival kimerhető, de ehhez a fanglit a műszak végén vissza kell vinni a szűkület elé.
- leszívó csőre bot és drótkosár kéne, hogy ne tömődjön el, lehessen vele jobban célozni, mélyebbről is leszívni, óvatosan zagyszivattyúnak használni.
- mi van ha kinyílik a szifon, és a légrésen keresztül még-rosszabb levegő ömlik be? Ki ért ehhez? Infóra, műszerre lenne szükség.
Ami most lent van:
Szifonnál két vödör, a két összetoldott csődarab, 5L -es pillepalack a cső telemeréséhez, és a kupak. Egyel följebb a szűkölet előtt van egy kapa szerűség másfél méteres nyéllel, félbevágott pillepalack darab tölcsérnek, egy fangli, és még egy vödör.
Szombaton az Amphora búvárklub és Marcel Lubens egyesület tagjaival kiegészültünk, de eközben Lacc és Ádám sem érezte magát túl jól, így Lápára már nem tudott leszállni a térképéző különítmény, csak a Szepesibe sikerült a tervezett merülést megvalósítani.
Délután 13.30-kor mentünk le, (Mede Márton, Deák András, Vass Róbert, Wágner Borbála, Matuszka Fanni, Pataki Róbert, Sűrű Péter vezetésével + Kristóf, akinek elfeledtem a teljes nevét). 2 búvár teljes felszerelését leszállítottuk a barlangba. A szifon előtti csorgánál állt meg az egész csapat, és a búvár itt öltözött föl, majd a szifon felé haladva, az utolsó szifon előtti tágasabb terembe már csak két ember kisérte el, akik vittek neki a palackokat. A búvár teljesen tiszta vízben tudott vízbe szállni, mivel a kisérők itt segitettek lekötni a vezetőkötelet is, gyakorlatilag nem is mentünk a közelébe a tónak és a befolyó vizeknek az első 10 percben. 8 méteres mélységet ért el a búvar, de gyakorlatilag a to hosszanal messzebbre nem jutott. Végignézett minden egyes pontot, a főtét a víz alatt, és azt állapította meg, hogy ide jönni többször nem kell.
Sajnálatos módon valamiért a kamera lemerült, igy erről nincsen felvétel, de mivel Marci végtelenül harcos, és eddig minden alkalommal inkább ragaszkodott a lehetséges továbbjutási pontokhoz, mint bárki más, hogy ott egy nagyobb árvízig valószínűleg nincsen semmi esélye annak, hogy valaki más továbbjut.
A felszínre 19 órakor ért a csapat. A barlangban semmit nem hagytunk lent.
Vasárnap pihentünk.
