2018.08.29 István-lápai-barlang
BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ
Esemény: István-lápai-barlang túra
Helyszín, időpont: István-lápai-barlang (Bükk), 2018.08.29
Esemény jellege: barlangi túra, oktatás
Az esemény célja: túravezetői gyakorlat gyakorlottaknak
Résztvevő PFBKE tagok: Gordos Erik
Résztvevő külsős személyek: Németh Tamás + 4 tavaszi tanfolyamosunk: Csepreghy Anna, Zudor Gábor, Nagy Alexandra és Vági Domonkos
Összefoglaló:
Egy fárasztó jutalomtúra
A túravezetői tanfolyam részeként Eriknek gyakorlott(abb) embereket is kellett némi kihívást jelentő barlangba vinnie. Ezért a frissen végzett alapfokúsokat (Zudor Gábor, én) és T1-eseket (Szandi, Domi) az István-lápai-barlangba hívta. A feladat felügyelője Németh Tamás volt, így egy hat fős csapat indult útnak szerda reggel.
A barlangról annyi elképzelésem volt, hogy mikor a tanfolyamon feltettük a kérdést, hogy Magyarországon melyik barlang jelenti a legnagyobb kihívást, Lac azonnal rávágta, hogy István-lápa. Erik a túra előtt azzal biztatott, hogy „baromi nehéz lesz, nyugi”. Ennek megfelelően némi izgalommal vártuk a túrát.
A lillafüredi Szent István-barlang pénztáránál vettük fel a kulcsot, és itt is gyűltünk össze fél tízkor. Ezután elindultunk az István-lápai-barlang felé, ahová az autókból kiszállva némi sétával jutottunk el. Egy kis problémát jelentett a barlang bejáratának megtalálása. Bár Erik és Tamás többször jártak már ott, és GPS-ünk is volt, de a barlang feletti töbröt úgy benőtte a csalánnal vegyes szeder, hogy a szépen kiépített (köves-vasajtós) bejáratot csak pár méterről lehetett látni. Átöltözés közben a Bükk fél szúnyogtársadalma belőlünk ebédelt, ezért a kereséssel eltöltött időt gyorsan behoztuk.
A túra előtt Erik rövid ismertetőt mondott a barlangról. A geológiai és kutatástörténeti ismeretek mellett megtudtuk, hogy a Keleti-felső-ág, ahová megyünk, a legtechnikásabb rész. Ettől némileg elbátortalanodva indultunk neki a túrának.
A bejárat nehezen lett meg... Létrákon lefelé nagyjából 200m kell lemenni...
Létrák, létrák, létrák lefelé menet. Miután a létrákon túljutottunk, várt ránk még néhány létra. De legalább az a gondolat boldogított, hogy visszafelé ugyanezen fel is kell még másznunk. A Fő-ágba érve elindultunk a Keleti-felső-ág irányába. Szandival konstatáltuk, hogy miután elkezdtünk lihegni, valamiért nem sikerült abbahagyni. Először azt hittük, hogy csak rossz a kondink, de aztán Erik tájékoztatott, hogy széndioxidos a barlang.
A Keleti-felső-ág elejénél megpihentünk egy kicsit, majd nekivágtunk a kötélpályának. Csúszik, ferde, akad a kroll, nincs fogás, nincs lépés, és egyéb nyalánkságok. Eriknek kifejezetten célja volt, hogy egy kevésbé ideális kötélpályán is kipróbálhassuk a friss tanfolyamvégzettségünket. Ezt a célt alaposan elértük. Különböző mértékű szívással telt az ág bejárása, helyenként cseppkövekkel tarkítva, a változatosság kedvéért. Kisebb-nagyobb termek, ferde, agyagos falak, izgalmas mászások. Egy percig sem unatkoztunk.
A Szív nevű résznél már kifelé tartva (Németh Tamás képei)
Négy óra körül elértük a tavacska nevű részt (az utolsó felmászás előtt), ahonnan közös döntés alapján visszafordultunk. Visszafelé már rutinosabban teljesítettük a barlang által adott kihívásokat, bár már kezdtünk fáradni. A Fő-ágba visszaérve pihentünk egyet, hogy erőt gyűjtsünk a kimászáshoz. Tamás azzal vidított minket, hogy korábban megszámolta, 23 létra vezet a kijárathoz.
Erik az eddig általa hozott baget a gondjainkra bízta. Gábor kezdte el vinni kifelé, később aztán továbbadogattuk. Rám az első pár létra után került sor. Eddigre már kezdtem érezni a széndioxid hatását: némi fejfájás, lihegés. De nem baj, többet erővel, mint ésszel, vittem szépen a baget: három létra után teljesen kinyúltam. Lehet, hogy van pár kanári a felmenőim között. Úgyhogy átadtam Dominak a baget, és a továbbiakban csak a saját súlyomat cipeltem kifelé. Eleinte számoltam, hogy hányadik létránál tartunk, de rájöttem, hogy úgy csak rosszabb. Külön emlékezetes az a létra, amiben van egy aláhajlás is. Végtelennek tűnt a felfelé mászás.
Végül este nyolc körül értünk ki a barlangból. A szúnyogok már ismerősként köszöntöttek minket. Gyorsan átöltözünk, ettünk, ittunk, és már indultunk is vissza az autókhoz.
Németh Tamás, Panni, Erik, Szandi, Domi és Gábor
Hazafelé úton megtanultam teleportálni: Miskolcnál behunytam a szemem, és mire kinyitottam, Budapesten voltunk. Szerencsére nem én voltam a sofőr.
Összességében nagyon izgalmas túra volt. Örülök, hogy megnézhettük ezt a különleges barlangot, szívesen látnám valamikor a többi részt is, ahová most idő hiányában nem jutottunk el. Az biztos, hogy kihívást jelentett ez a túra. Alaposan elfáradtunk, de nagyon kellemes fáradtság volt, amit mindenki ismer, aki már volt barlangban.
Záró gondolat: mikor apukámnak (aki többször járt már Istvánlápán) meséltem a túráról, ez a beszélgetés zajlott le:
- Nahát, a Keleti-felső ágban voltatok? Pedig oda nem szoktak menni elsőre… és mennyi időt voltatok lenn?
- Hát, úgy 8-9 órát.
- Jaaa, azt nem mondtad, hogy rövid túra volt….
The end
Dr. Csepreghy Anna Panni
