2018.07.28-08.11 montenegrói kutatótábor
BESZÁMOLÓ, ÖSSZEFOGLALÓ
Esemény: montenegrói magyar kutatótábor
Helyszín, időpont: Lovćen Nemzeti Park, Njeguši, Montenegró, 2018.07.29-08.11
Esemény jellege: barlangi túra, felszíni túra, kutatás
Az esemény célja: eddig talált nagy barlangok további kutatása, új igérkező karsztobjektumok keresése
Résztvevő PFBKE tagok:
Résztvevő külsős személyek: tanfolyamosaink Vági Domonkos és Nagy Alexandra
Ez nem PF-es akció, nincs külsős személy, több tucat magyar barlangász volt kint...
Összefoglaló:
Egy szelet Montenegró ̶ 2018
Idén volt szerencsém a Montenegrói kutatótábor részese lenni. Igaz csak 4 napig, és első körben inkább csak élménytúrák voltak, de az biztos, hogy megyek jövőre is. Hosszú az út odáig, unalmamban volt idő az elektronikus leveleimet nézegetni. Rátaláltam egyre miszerint Montenegróban vipera és skorpió él. Az út hátra lévő részébe legalább volt min aggódni. Megérkezést követően első dolgom egy szimpatikus bokrot keresni, eközben megejtettem első találkozásomat egy skorpióval. Másoknak ez több év alatt sem jön össze.
Első nap Montenegróban rögtön lett programunk. Transzport csapat tagjaiként a Njegos-barlangba, a bivak csapat cuccainak lejuttatása volt a feladat. A kijelölt 10 órási indulás helyett 14 órakor sikerült is elindulnunk az elvileg beszerelt barlangba, azonban az első köteles tagnál kötél nem volt berakva. Nem baj, letravizunk. De az alatt sem volt kötél, ott már nem kivitelezhető a travi se, hát indulás kifele. A felszínen telefonos segítséget kérve, kiderült, hogy kiszedték a felső 2 tagot, de hoznak utánunk gyorsan kötelet. Hoztak is kettőt, igaz hogy 3 kellett volna, de az elsőn már úgy is ment a travi, szóval megoldódott. A barlang nagyon szép, van benne minden: kis patak, tavacska, vízesés, sok agyag, mindenféle cseppkőképződmény, huzat... Igazán változatos, technikás hely. Leértünk a bivakig gyors kaja, búcsú a bagektől aztán indulás kifelé. Hajnali 4-re kint is voltunk.
Másnap a Dögösbe mentünk. Nevét minden bizonnyal a bejárati aknasorról kapta, mely sok elhullott állat maradványával és rengeteg szeméttel tarkított. A helyiek csak szemétledobónak és dögkútnak használják ezeket a lyukakat. Az aknasor után egy nagy terembe érkezünk, ahonnan gyönyörű járatok indulnak. A járat alján patak csordogál, kisebb nagyobb medencékkel, lenyűgöző formakinccsel.
Harmadik nap nehezen sikerült programot találni, mindenki a másnapi duboki traszportra akart rápihenni. Nagy nehezen sikerült túratársakat szerezni, akikkel a Jegesbe indultunk. Indulást követően a tábort épphogy elhagyva sikerült defektet kapni, de ez sem tántorított minket. A Jegesben pár laza nitt cseréje volt a cél, de végül megfelelőnek lettek ítélve. Így csak élménybarlangásztunk egyet megint. Kisebb nagyobb kötéltagokon leereszkedve egy hosszabb szűk szenvedésen átvergődve, lábáztató tavacskán átkelve sikerült lejutni a bivakig, majd utána vissza az egész, csak addigra legalább beázott a csizma és hideg volt.
Utolsó napunkon a Duboki do traszport projekt részvevői lehettünk. Az idei tábor fő profilja a szifonokon túli részek felderítése volt. A feladat 4-5 kis csapatba lejuttatni a búvároknak a merüléshez szükséges műszereket, eszközöket, palackokat, az első szifonig. Ez a feladat nagyon hálás volt, nem elég, hogy bazi nehezek, de legalább iszonyú érzékenyek is. A Duboki do tetszett talán a legjobban. A felső része száraz és sétálós, kisebb nagyobb kötéltagokkal, majd lejjebb érve egy patakmederben a vizet kísérve végig le a szifonig.
Ebből a 4 napból igyekeztük a lehető legtöbbet kihozni, majd levezettük 2 nap tengerrel. A napi szieszták számát megduplázva sikerült is kipihenni magunkat. Jól sikerült nyaralás volt, remek ízelítő a montenegrói kutatótáborról.
Nagy Alexandra
